Psalms 69

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

Zborovođi. Po napjevu "Ljiljani". Davidov.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Spasi me, Bože: vode mi dođoše do grla!

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

U duboko blato zapadoh i nemam kamo nogu staviti; u duboku tonem vodu, pokrivaju me valovi.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Iznemogoh od vikanja, grlo mi je promuklo, oči mi klonuše Boga mog čekajuć'.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Brojniji su od vlasi na glavi mojoj oni koji me mrze nizašto. Tvrđi su od kostiju mojih oni što mi se nepravedno protive: zar mogu vratiti što nisam oteo?

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Bože, ti znadeš bezumnost moju, moji ti grijesi nisu sakriti.

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Nek' se ne postide zbog mene koji se u te uzdaju, Gospode, Jahve nad Vojskama! Neka se ne posrame zbog mene koji traže tebe, Bože Izraelov!

Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.

Jer zbog tebe podnesoh pogrdu, i stid mi pokri lice.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Tuđinac postadoh braći i stranac djeci majke svoje.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Jer me izjela revnost za Dom tvoj i poruge onih koji se rugaju tebi padoše na me.

Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Dušu sam postom mučio, okrenulo mi se u ruglo.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Uzeh kostrijet za haljinu, i postah im igračka.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Koji sjede na vratima protiv mene govore, vinopije mi rugalice poju.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

No tebi se molim, Jahve, u vrijeme milosti, Bože; po velikoj dobroti svojoj ti me usliši po svojoj vjernoj pomoći!

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Izvuci me iz blata da ne potonem, od onih koji me mrze izbavi me - iz voda dubokih.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Nek' me ne pokriju valovi, nek' me ne proguta dubina, nek' bezdan ne zatvori usta nada mnom!

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Usliši me, Jahve, jer je dobrostiva milost tvoja, po velikom milosrđu pogledaj na me!

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Ne sakrivaj lica pred slugom svojim; jer sam u stisci, usliši me brzo!

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Približi se duši mojoj i spasi je; zbog dušmana mojih oslobodi me!

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Ti mi znadeš porugu, stid i sramotu, pred tvojim su očima svi koji me muče.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Ruganje mi slomilo srce i klonuh; čekao sam da se tko sažali nada mnom, ali ga ne bi; i da me tko utješi, ali ga ne nađoh.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

U jelo mi žuči umiješaše, u mojoj me žeđi octom napojiše.

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Nek' im stol bude zamka, a žrtvene gozbe stupica!

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Nek' im potamne oči da ne vide, nek' im bokovi zasvagda oslabe!

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Izlij na njih ljutinu, žar tvoga gnjeva nek' ih zahvati!

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Njihova kuća nek' opusti, u njihovu šatoru nek' nitko ne stanuje!

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Jer su progonili koga ti pokara, bol povećaše onomu koga ti rani.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Na njihovu krivnju krivnju još dodaj, ne opravdali se pred tobom!

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Nek' budu izbrisani iz knjige živih, među pravednike neka se ne broje!

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

A ja sam jadnik i bolnik - nek' me štiti tvoja pomoć, o Bože!

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Božje ću ime hvaliti popijevkom, hvalit ću ga zahvalnicom.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Bit će to milije Jahvi no bik žrtveni, milije nego junac s papcima i rozima.

Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Gledajte, ubogi, i radujte se, nek' vam oživi srce, svima koji Boga tražite.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Jer siromahe Jahve čuje, on ne prezire sužanja svojih.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Neka ga hvale nebesa i zemlja, mora i sve što se u njima miče.

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *

Jer Bog će spasiti Sion - on će sagradit' gradove Judine - tu će oni stanovat', imati baštinu. [ (Psalms 69:37) Baštinit će ga potomci slugu njegovih; prebivat će u njemu oni što ljube ime Božje. ]