Psalms 56

56:1

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

Zborovođi. Prema napjevu "Golubica nijema u daljini". Davidov. Miktam. Kad su ga u Gatu uhitili Filistejci.

56:2

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Smiluj mi se, moj Bože, jer me dušmanin hoće zgaziti, napadač me moj neprestano tlači.

56:3

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

Dušmani moji nasrću na me povazdan, mnogo ih je koji se na me obaraju. Svevišnji,

56:4

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

kad me strah spopadne, u te ću se uzdati.

56:5

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Božje obećanje slavim, u Boga ja se uzdam i neću se bojati: što mi može učiniti smrtnik?

56:6

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Od jutra do večeri obružuju me, svi naumi njihovi meni su na zlo.

56:7

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Sastaju se i vrebaju, paze mi na korake, o glavi mi rade.

56:8

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Plati im prema bezakonju, u gnjevu, o Bože, obori pogane!

56:9

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Ti izbroji dane mog progonstva, sabrao si suze moje u mijehu svom. Nije li sve zapisano u knjizi tvojoj?

56:10

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Moji će dušmani uzmaknuti čim te zazovem. Ovo sigurno znam: Bog je za mene!

56:11

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Božje obećanje slavim,

56:12

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

u Jahvu se uzdam i neću se bojati: što mi može učiniti čovjek?

56:13

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *

Vežu me zavjeti koje učinih tebi, o Bože: prinijet ću ti žrtve zahvalne [ (Psalms 56:14) jer si mi dušu od smrti spasio. Ti si očuvao noge moje od pada, da pred Bogom hodim u svjetlosti živih. ]