Psalms 50

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Psalam. Asafov. Bog nad bogovima, Jahve, govori i zove zemlju od izlaza sunčeva do zalaza.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Sa Siona predivnog Bog zablista:

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Bog naš dolazi i ne šuti. Pred njim ide oganj što proždire, oko njega silna bjesni oluja.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

On zove nebesa odozgo i zemlju da sudi narodu svojemu:

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

"Saberite mi sve pobožnike koji žrtvom Savez sa mnom sklopiše!"

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Nebesa objavljuju pravednost njegovu: on je Bog sudac!

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

"Slušaj, narode moj, ja ću govoriti, o Izraele, svjedočit ću protiv tebe: ja, Bog - Bog tvoj!

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Ne korim te zbog žrtava tvojih - paljenice su tvoje svagda preda mnom.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Neću od doma tvog' uzet junca, ni jaraca iz tvojih torova:

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

tÓa moje su sve životinje šumske, tisuće zvjeradi u gorama mojim.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Znam sve ptice nebeske, moje je sve što se miče u poljima.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Kad bih ogladnio, ne bih ti rekao, jer moja je zemlja i sve što je ispunja.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Zar da ja jedem meso bikova ili da pijem krv jaraca?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Prinesi Bogu žrtvu zahvalnu, ispuni Višnjemu zavjete svoje!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

I zazovi me u dan tjeskobe: oslobodit ću te, a ti ćeš me slaviti."

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

A grešniku Bog progovara: "Što tumačiš naredbe moje, što mećeš u usta Savez moj?

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ti, komu stega ne prija, te riječi moje iza leđa bacaš?

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Kad tata vidiš, s njime se bratimiš i družiš se s preljubnicima.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Svoja si usta predao pakosti, a jezik ti plete prijevare.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

U društvu na brata govoriš i kaljaš sina matere svoje.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Sve si to činio, a ja da šutim? Zar misliš da sam ja tebi sličan? Pokarat ću te i stavit ću ti sve to pred oči."

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Shvatite ovo svi vi koji Boga zaboraviste, da vas ne pograbim i nitko vas spasiti neće.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Pravo me štuje onaj koji prinosi žrtvu zahvalnu: i onomu koji hodi stazama pravim - njemu ću pokazati spasenje svoje.