Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Zašto se bune narodi, zašto puci ludosti snuju?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Ustaju kraljevi zemaljski, knezovi se rotÄe protiv Jahve i Pomazanika njegova:

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

"Skršimo okove njihove i jaram njihov zbacimo!"

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Smije se onaj što na nebu stoluje, Gospod im se podruguje.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Tad im veli u svom gnjevu, žestinom ih on zbunjuje:

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

"TÓa ja kralja svog postavih nad Sionom, svojom svetom gorom."

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Obznanjujem odluku Jahvinu: Gospodin mi reče: "Ti si sin moj, danas te rodih.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Zatraži samo, i dat ću ti puke u baštinu, i u posjed krajeve zemaljske.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Vladat ćeš njima palicom gvozdenÄom i razbit ih kao sud lončarski."

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Opametite se sada, vi kraljevi, Urazumite se, suci zemaljski.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Služite Jahvi sa strahom, s trepetom se pokorite njemu,

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

da se ne razgnjevi te ne propadnete na putu, kad uskoro plane srdžba njegova. Blago svima koji se njemu utječu!