Psalms 144

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, *s* viadalra az én ujjaimat.

Davidov. Blagoslovljen Jahve, hridina moja: ruke mi uči boju a prste ratu.

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

On je ljubav moja i tvrđava moja, zaštita moja, izbavitelj moj, štit moj za koji se sklanjam; on mi narode stavlja pod noge!

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Što je čovjek, o Jahve, da ga poznaješ, što li čedo ljudsko da ga se spominješ?

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Poput daška je čovjek, dani njegovi kao sjena nestaju.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Jahve, nagni svoja nebesa i siđi, takni bregove: i zadimit će se!

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Sijevni munjom i rasprši dušmane, odapni strijele i rasprši ih!

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

Ruku pruži iz visina, istrgni me i spasi iz voda beskrajnih, iz šaka sinova tuđinskih:

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Pjevat ću ti, Bože, pjesmu novu, na harfi od deset žica svirat ću.

Ki segítséget ád a királyoknak, *s* megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

Ti daješ pobjedu kraljevima, koji si spasio Davida, slugu svojega. Od pogubna mača

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

spasi mene, oslobodi me iz ruke tuđinske; laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

Daj da nam sinovi budu kao biljke što rastu od mladosti svoje; a kćeri naše kao stupovi ugaoni, krasne poput hramskog stupovlja;

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

da nam žitnice budu pune svakog obilja, s plodovima svakojakim u izobilju;

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

ovce naše plodile se na tisuće, plodile se beskrajno na našim poljima; stoka naša neka bude tovna! U zidinama nam ne bilo proboja ni ropstva ni plača na ulicama našim!

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Blago narodu kojem je tako, blago narodu kojem je Jahve Bog!