Psalms 132

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Hodočasnička pjesma.

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

Spomeni se, o Jahve, Davida i sve revnosti njegove: kako se Jahvi zakleo, zavjetovao Snazi Jakovljevoj:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

"Neću ući u šator doma svog nit' uzaći na ležaj svoje postelje,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

neću pustit' snu na oči nit' počinka dati vjeđama,

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

dok Jahvi mjesto ne nađem, boravište Snazi Jakovljevoj."

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Eto, čusmo za nj u Efrati, nađosmo ga u Poljima jaarskim.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Uđimo u stan njegov, pred noge mu padnimo!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

"Ustani, o Jahve, pođi k svom počivalištu, ti i Kovčeg sile tvoje!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Svećenici tvoji nek' se obuku u pravednost, pobožnici tvoji nek' radosno kliču!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Poradi Davida, sluge svojega, ne odvrati lica od svog pomazanika!"

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Jahve se zakle Davidu zakletvom tvrdom od koje neće odustati: "Potomka tvoje utrobe posadit ću na prijestolje tvoje.

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Budu li ti sinovi Savez moj čuvali i naredbe kojima ih učim, i sinovi će njini dovijeka sjedit' na tvom prijestolju."

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Jer Jahve odabra Sion, njega zaželje sebi za sjedište.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

"Ovo mi je počivalište vječno, boravit ću ovdje jer tako poželjeh.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Žitak ću njegov blagosloviti, siromahe nahraniti kruhom.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Svećenike njegove u spas ću odjenuti, sveti će njegovi kliktati radosno.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Učinit ću da ondje za Davida rog izraste, pripravit ću svjetiljku za svog pomazanika.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

U sram ću mu obući dušmane, a na njemu će blistat' vijenac moj."