Psalms 114

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Aleluja! Kad izađe Izrael iz Egipta i kuća Jakovljeva iz naroda barbarskog,

Júda lőn az ő szentséges *népe* és Izráel az ő királysága.

Judeja mu posta svetište, a Izrael kraljevstvo njegovo.

A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

Vidje more i uzmače, a Jordan ustuknu.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Bregovi skakahu poput ovnova i brežuljci poput jaganjaca.

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Što ti je, more, da uzmičeš? Jordane, zašto natrag okrećeš?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Bregovi, zašto skačete poput ovnova i vi, brežuljci, poput jaganjaca?

Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,

Dršći, zemljo, pred licem Gospodnjim, pred licem Boga Jakovljeva.

A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

On hrid pretvara u slap vodeni i stijenu u izvor vode.