Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
pokrio si je vodama bezdanim k'o haljinom, iznad bregova stajahu vode;
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.
Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.
Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek' se raduje Jahve u djelima svojim!
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Nek' zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek' više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!