Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Čuvaj, sine, riječi moje i pohrani moje zapovijedi kod sebe.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Čuvaj moje zapovijedi, i bit ćeš živ, i nauk moj kao zjenicu oka svoga.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Priveži ih sebi na prste, upiši ih na ploči srca svoga;

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

reci mudrosti: "Moja si sestra" i razboritost nazovi "sestričnom",

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

da te čuva od žene preljubnice, od tuđinke koja laskavo govori.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Kad bijah jednom na prozoru svoje kuće i gledah van kroz rešetku,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

vidjeh među lakovjernima, opazih među momcima nerazumna mladića:

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

prolazio je ulicom kraj njezina ugla i koracao putem k njezinoj kući

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

u sumraku između dana i večeri kad se hvata noćna tmina;

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

i gle, susrete ga žena, bludno odjevena i s prijevarom u srcu.

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Jogunasta bijaše i razuzdana, noge joj se nisu mogle u kući zadržati;

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

bila je čas na ulici, čas na trgovima i vrebala kod svakog ugla;

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

i uhvati ga i poljubi i reče mu bezobrazna lica:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

"Bila sam dužna žrtvu pričesnicu, i danas izvrših svoj zavjet;

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

zato sam ti izašla u susret, da te tražim, i nađoh te.

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

Svoju sam postelju nastrla sagovima, vezenim pokrivačima misirskim;

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

svoj sam krevet namirisala smirnom, alojem i cimetom.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Hajde da se opijamo nasladom do jutra i da se radujemo užicima ljubavi.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Jer muža mi nema kod kuće: otišao je na dalek put;

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

uzeo je sa sobom novčani tobolac; a vratit će se kući tek o uštapu."

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Tako ga zavede svojim vičnim nagovorom, odvuče ga svojim glatkim usnama.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

I ludo on pođe za njom, kao što vol ide na klaonicu i kao što jelen zapleten u mrežu čeka

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

dok mu strijela ne probije jetra, i kao ptica što ulijeće u zamku, i ne znajući da će ga to života stajati.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Zato me, sine moj, poslušaj i čuj riječi mojih usta.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Nek' ti srce ne zastranjuje na njezine putove i ne lutaj po njezinim stazama.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Jer je mnoge smrtno ranila i oborila, i mnogo je onih što ih je pobila.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

U Podzemlje vode putovi kroz njenu kuću, dolje u odaje smrti.