Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Sine moj, čuj moju mudrost, prigni uho mojoj razboritosti
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
da sačuvaš oprez, da ti usne zadrže znanje.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Jer s usana žene preljubnice kaplje med i nepce joj je glađe od ulja,
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
ali je ona naposljetku gorka kao pelin, oštra kao dvosjekli mač.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
Njene noge silaze k smrti, a koraci vode u Podzemlje.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Ona ne pazi na put života, ne mari što su joj staze kolebljive.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Zato me sada poslušaj, sine, i ne odstupaj od riječi mojih usta.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Neka je put tvoj daleko od nje i ne približuj se vratima njezine kuće,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
da drugima ne bi dao svoju slavu i okrutnima svoje godine;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*
da se ne bi tuđinci nasitili tvoga dobra i da tvoja zaslužba ne ode u tuđu kuću;
Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
da ne ridaš na koncu kad ti nestane tijela i puti
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
i da ne kažeš: "Oh, kako sam mrzio pouku i kako mi je srce preziralo ukor!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I ne slušah glasa svojih učitelja, niti priklonih uho onima što me poučavahu.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I umalo ne zapadoh u svako zlo, usred zbora i zajednice!"
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Pij vodu iz svoje nakapnice i onu što teče iz tvoga studenca.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Moraju li se tvoji izvori razlijevati i tvoji potoci teći ulicama?
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Nego neka oni budu samo tvoji, a ne i tuđinaca koji su uza te.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Neka je blagoslovljen izvor tvoj i raduj se sa ženom svoje mladosti:
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
neka ti je kao mila košuta i ljupka gazela, neka te grudi njene opajaju u svako doba, njezina ljubav zatravljuje bez prestanka!
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
TÓa zašto bi se, sine moj, zanosio preljubnicom i grlio tuđinki njedra?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Jer pred Jahvinim su očima čovjekovi putovi i on motri sve njegove staze.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Opakoga će uhvatiti njegova zloća i sapet će ga užad njegovih grijeha.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Umrijet će jer nema pouke, propast će zbog svoje goleme gluposti.