Mark 15

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

Odmah izjutra glavari svećenički zajedno sa starješinama i pismoznancima - cijelo Vijeće - upriličili su vijećanje pa Isusa svezali, odveli i predali Pilatu.

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

I upita ga Pilat: "Ti li si kralj židovski?" On mu odgovori: "Ti kažeš."

És erősen vádolják vala őt a főpapok.

I glavari ga svećenički teško optuživahu.

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

Pilat ga opet upita: "Ništa ne odgovaraš? Gle, koliko te optužuju."

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

A Isus ništa više ne odgovori te se Pilat čudio.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

O Blagdanu bi im pustio uznika koga bi zaiskali.

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

A zajedno s pobunjenicima koji u pobuni počiniše umorstvo bijaše u okove bačen čovjek zvani Baraba.

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

I uziđe svjetina te poče od Pilata iskati ono što im običavaše činiti.

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

A on im odgovori: "Hoćete li da vam pustim kralja židovskoga?"

Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.

Znao je doista da ga glavari svećenički bijahu predali iz zavisti.

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

Ali glavari svećenički podjare svjetinu da traži neka im radije pusti Barabu.

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

Pilat ih opet upita: "Što dakle da učinim s ovim kojega zovete kraljem židovskim?"

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

A oni opet povikaše: "Raspni ga!"

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

Reče im Pilat: "Ta što je zla učinio?" Povikaše još jače: "Raspni ga!"

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

Hoteći ugoditi svjetini, Pilat im pusti Barabu, a Isusa izbičeva i preda da se razapne.

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

Vojnici ga odvedu u unutarnjost dvora, to jest u pretorij, pa sazovu cijelu četu

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

i zaogrnu ga grimizom; spletu trnov vijenac i stave mu na glavu

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

te ga stanu pozdravljati: "Zdravo, kralju židovski!"

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

I udarahu ga trskom po glavi, pljuvahu po njemu i klanjahu mu se prigibajući koljena.

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

A pošto ga izrugaše, svukoše mu grimiz i obukoše mu njegove haljine. I izvedu ga da ga razapnu.

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

I prisile nekog prolaznika koji je dolazio s polja, Šimuna Cirenca, oca Aleksandrova i Rufova, da mu ponese križ.

És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

I dovuku ga na mjesto Golgotu, što znači Lubanjsko mjesto.

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

I nuđahu mu piti namirisana vina, ali on ne uze.

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

Kad ga razapeše, razdijele među se haljine njegove bacivši za njih kocku - što će tko uzeti.

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

A bijaše treća ura kad ga razapeše.

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

Bijaše napisan i natpis o njegovoj krivici: "Kralj židovski."

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

A zajedno s njime razapnu i dva razbojnika, jednoga njemu zdesna, drugoga slijeva.

És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

#

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

Prolaznici su ga pogrđivali mašući glavama: "Ej, ti, koji razvaljuješ Hram i sagradiš ga za tri dana,

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

spasi sam sebe, siđi s križa!"

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

Slično i glavari svećenički s pismoznancima rugajući se govorahu jedni drugima: "Druge je spasio, sebe ne može spasiti!

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

Krist, kralj Izraelov! Neka sad siđe s križa da vidimo i povjerujemo!" Vrijeđahu ga i oni koji bijahu s njim raspeti.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

A o šestoj uri tama nasta po svoj zemlji - sve do ure devete.

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

O devetoj uri povika Isus iza glasa: "Eloi, Eloi lama sabahtani?" To znači: "Bože moj, Bože moj, zašto si me ostavio?"

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

Neki od nazočnih čuvši to govorahu: "Gle, Iliju zove."

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.

A jedan otrča, natopi spužvu octom, natakne na trsku i pruži mu piti govoreći: "Pustite da vidimo hoće li doći Ilija da ga skine."

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

A Isus zavapi jakim glasom i izdahnu.

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

I zavjesa se hramska razdrije nadvoje, odozgor dodolje.

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

A kad satnik koji stajaše njemu nasuprot vidje da tako izdahnu, reče: "Zaista, ovaj čovjek bijaše Sin Božji!"

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

Izdaleka promatrahu i neke žene: među njima Marija Magdalena i Marija, majka Jakova Mlađega i Josipa, i Saloma -

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

te su ga pratile kad bijaše u Galileji i posluživale mu - i mnoge druge koje uziđoše s njim u Jeruzalem.

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

A uvečer, budući da je bila Priprava, to jest predvečerje subote,

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

dođe Josip iz Arimateje, ugledan vijećnik, koji također isčekivaše kraljevstvo Božje: odvaži se, uđe k Pilatu i zaiska tijelo Isusovo.

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

Pilat se začudi da je već umro pa dozva satnika i upita ga je li odavna umro.

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

Kad sazna od satnika, darova Josipu tijelo.

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

Josip kupi platno, skine tijelo i zavije ga u platno te položi u grob, koji bijaše izduben iz stijene. I dokotrlja kamen na grobna vrata.

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.

A Marija Magdalena i Marija Josipova promatrahu kamo ga polažu.