Luke 24

A hétnek első *napján* pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely *más asszonyok is* velök.

Prvoga dana u tjednu, veoma rano, dođoše one na grob s miomirisima što ih pripraviše.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

Kamen nađoše otkotrljan od groba.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

Uđoše, ali ne nađoše tijela Gospodina Isusa.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

I dok su stajale zbunjene nad tim, gle, dva čovjeka u blistavoj odjeći stadoše do njih.

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Zastrašene obore lica k zemlji, a oni će im: "Što tražite Živoga među mrtvima?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Nije ovdje, nego uskrsnu! Sjetite se kako vam je govorio dok je još bio u Galileji:

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

'Treba da Sin Čovječji bude predan u ruke grešnika, i raspet, i treći dan da ustane.'"

Megemlékezének azért az ő szavairól.

I sjetiše se one riječi njegovih,

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

vratiše se s groba te javiše sve to jedanaestorici i svima drugima.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab *anyja* Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

A bile su to: Marija Magdalena, Ivana i Marija Jakovljeva. I ostale zajedno s njima govorahu to apostolima,

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

ali njima se te riječi pričiniše kao tlapnja, te im ne vjerovahu.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

A Petar usta i potrča na grob. Sagnuvši se, opazi samo povoje. I vrati se kući čudeći se tome što se zbilo.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

I gle, dvojica su od njih toga istog dana putovala u selo koje se zove Emaus, udaljeno od Jeruzalema šezdeset stadija.

És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

Razgovarahu međusobno o svemu što se dogodilo.

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

I dok su tako razgovarali i raspravljali, približi im se Isus i pođe s njima.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Ali prepoznati ga - bijaše uskraćeno njihovim očima.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és *miért* vagytok szomorú ábrázattal?

On ih upita: "Što to putem pretresate među sobom?" Oni se snuždeni zaustave

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

te mu jedan od njih, imenom Kleofa, odgovori: "Zar si ti jedini stranac u Jeruzalemu te ne znaš što se u njemu dogodilo ovih dana?"

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek *esének* a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

A on će: "Što to?" Odgovore mu: "Pa ono s Isusom Nazarećaninom, koji bijaše prorok - silan na djelu i na riječi pred Bogom i svim narodom:

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

kako su ga glavari svećenički i vijećnici naši predali da bude osuđen na smrt te ga razapeli.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

A mi se nadasmo da je on onaj koji ima otkupiti Izraela. Ali osim svega toga ovo je već treći dan što se to dogodilo.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

A zbuniše nas i žene neke od naših: u praskozorje bijahu na grobu,

És mikor nem találták az ő testét, *haza* jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

ali nisu našle njegova tijela pa dođoše te rekoše da su im se ukazali anđeli koji su rekli da je on živ.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

Odoše nato i neki naši na grob i nađoše kako žene rekoše, ali njega ne vidješe."

És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

A on će im: "O bezumni i srca spora da vjerujete što god su proroci navijestili!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

Nije li trebalo da Krist sve to pretrpi te uđe u svoju slavu?"

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

Počevši tada od Mojsija i svih proroka, protumači im što u svim Pismima ima o njemu.

Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

Uto se približe selu kamo su išli, a on kao da htjede dalje.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

No oni navaljivahu: "Ostani s nama jer zamalo će večer i dan je na izmaku!" I uniđe da ostane s njima.

És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

Dok bijaše s njima za stolom, uze kruh, izreče blagoslov, razlomi te im davaše.

És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

Uto im se otvore oči te ga prepoznaše, a on im iščeznu s očiju.

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

Tada rekoše jedan drugome: "Nije li gorjelo srce u nama dok nam je putem govorio, dok nam je otkrivao Pisma?"

És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

U isti se čas digoše i vratiše u Jeruzalem. Nađoše okupljenu jedanaestoricu i one koji bijahu s njima.

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

Oni im rekoše: "Doista uskrsnu Gospodin i ukaza se Šimunu!"

És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Nato oni pripovjede ono s puta i kako ga prepoznaše u lomljenju kruha.

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

Dok su oni o tom razgovarali, stane Isus posred njih i reče im: "Mir vama!"

Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

Oni, zbunjeni i prestrašeni, pomisliše da vide duha.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Reče im Isus: "Zašto se prepadoste? Zašto vam sumnje obuzimaju srce?

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

Pogledajte ruke moje i noge! Ta ja sam! Opipajte me i vidite jer duh tijela ni kostiju nema kao što vidite da ja imam."

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

Rekavši to, pokaza im ruke i noge.

Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

I dok oni od radosti još nisu vjerovali, nego se čudom čudili, on im reče: "Imate li ovdje što za jelo?"

Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

Oni mu pruže komad pečene ribe.

Melyeket elvőn, és előttök evék.

On uzme i pred njima pojede.

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

Nato im reče: "To je ono što sam vam govorio dok sam još bio s vama: treba da se ispuni sve što je u Mojsijevu Zakonu, u Prorocima i Psalmima o meni napisano."

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

Tada im otvori pamet da razumiju Pisma

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

te im reče: "Ovako je pisano: 'Krist će trpjeti i treći dan ustati od mrtvih,

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

i u njegovo će se ime propovijedati obraćenje i otpuštenje grijeha po svim narodima počevši od Jeruzalema.'

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

Vi ste tomu svjedoci.

És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

I evo, ja šaljem na vas Obećanje Oca svojega. Ostanite zato u gradu dok se ne obučete u Silu odozgor."

Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

Zatim ih izvede do Betanije, podiže ruke pa ih blagoslovi.

És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

I dok ih blagoslivljaše, rasta se od njih i uznesen bi na nebo.

Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

Oni mu se ničice poklone pa se s velikom radosti vrate u Jeruzalem

És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

te sve vrijeme u Hramu blagoslivljahu Boga.