Luke 18

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

Kaza im i prispodobu kako valja svagda moliti i nikada ne sustati:

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

"U nekom gradu bio sudac. Boga se nije bojao, za ljude nije mario.

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

U tom gradu bijaše i neka udovica. Dolazila k njemu i molila: 'Obrani me od mog tužitelja!'

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

No on ne htjede zadugo. Napokon reče u sebi: 'Iako se Boga ne bojim nit za ljude marim, ipak,

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

jer mi udovica ova dodijava, obranit ću je da vječno ne dolazi mučiti me.'"

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

Nato reče Gospodin: "Čujte što govori nepravedni sudac!

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

Neće li onda Bog obraniti svoje izabrane koji dan i noć vape k njemu sve ako i odgađa stvar njihovu?

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

Kažem vam, ustat će žurno na njihovu obranu. Ali kad Sin Čovječji dođe, hoće li naći vjere na zemlji?"

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

Nekima pak koji se pouzdavahu u sebe da su pravednici, a druge potcjenjivahu, reče zatim ovu prispodobu:

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

"Dva čovjeka uziđoše u Hram pomoliti se: jedan farizej, drugi carinik.

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

Farizej se uspravan ovako u sebi molio: 'Bože, hvala ti što nisam kao ostali ljudi: grabežljivci, nepravednici, preljubnici ili - kao ovaj carinik.'

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

Postim dvaput u tjednu, dajem desetinu od svega što steknem.'

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

A carinik, stojeći izdaleka, ne usudi se ni očiju podignuti k nebu, nego se udaraše u prsa govoreći: 'Bože milostiv budi meni grešniku!'

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Kažem vam: ovaj siđe opravdan kući svojoj, a ne onaj! Svaki koji se uzvisuje, bit će ponižen; a koji se ponizuje, bit će uzvišen."

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

A donosili mu i dojenčad da ih se dotakne. Vidjevši to, učenici im branili.

De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

A Isus ih dozva i reče: "Pustite dječicu neka dolaze k meni i ne priječite im jer takvih je kraljevstvo Božje."

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

"Zaista, kažem vam, tko ne primi kraljevstva Božjega kao dijete, ne, u nj neće ući."

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

I upita ga neki uglednik: "Učitelju dobri, što mi je činiti da baštinim život vječni?"

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

Reče mu Isus: "Što me zoveš dobrim? Nitko nije dobar, doli Bog jedini.

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

Zapovijedi znaš: Ne čini preljuba! Ne ubij! Ne ukradi! Ne svjedoči lažno! Poštuj oca svoga i majku!"

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

A onaj će: "Sve sam to čuvao od mladosti."

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

Čuvši to, Isus mu reče: "Još ti jedno preostaje: sve što imaš prodaj i razdaj siromasima pa ćeš imati blago na nebu. A onda dođi i idi za mnom."

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

Kad je on to čuo, ražalosti se jer bijaše silno bogat.

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

Vidjevši ga, reče Isus: "Kako li je teško imućnicima u kraljevstvo Božje!

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Lakše je devi kroz uši iglene nego bogatašu u kraljevstvo Božje."

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

Koji su to čuli, rekoše: "Pa tko se onda može spasiti?"

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

A on će: "Što je nemoguće ljudima, moguće je Bogu."

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

Nato reče Petar: "Evo, mi ostavismo svoje i pođosmo za tobom."

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

Isus će im: "Zaista, kažem vam, nema ga tko bi ostavio kuću, ili ženu, ili braću, ili roditelje, ili djecu poradi kraljevstva Božjega,

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

a da ne bi primio mnogostruko već u ovom vremenu, i u budućem vijeku život vječni."

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

I uzevši sa sobom dvanaestoricu, reče im: "Evo uzlazimo u Jeruzalem i na Sinu Čovječjem ispunit će se sve što su napisali proroci:

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

doista, bit će predan poganima, izrugan, zlostavljan i popljuvan;

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

i pošto ga izbičuju, ubit će ga, ali on će treći dan ustati."

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

No oni ništa od toga ne razumješe. Te im riječi bijahu skrivene i ne shvaćahu što bijaše rečeno.

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

A kad se približavao Jerihonu, neki slijepac sjedio kraj puta i prosio.

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

Čuvši gdje mnoštvo prolazi, raspitivao se što je to.

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

Rekoše mu: "Isus Nazarećanin prolazi."

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Tada povika: "Isuse, Sine Davidov, smiluj mi se!"

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Oni ga sprijeda ušutkivali, ali on je još jače vikao: "Sine Davidov, smiluj mi se!"

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

Isus se zaustavi i zapovjedi da ga dovedu k njemu. Kad se on približi, upita ga:

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

"Što hoćeš da ti učinim?" A on će: "Gospodine, da progledam."

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

Isus će mu: "Progledaj! Vjera te tvoja spasila."

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig *ezt* látván, dicsőséget ada az Istennek.

I umah progleda i uputi se za njim slaveći Boga. I sav narod koji to vidje dade hvalu Bogu.