Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Spomeni se, Jahve, što nas je snašlo, pogledaj, vidi sramotu našu!

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Baština naša pade u ruke strancima, domovi naši pripadoše tuđincima.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Siročad smo: oca nemamo, majke su nam kao udovice.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Vodu što pijemo plaćamo novcem, i za drvo valja nam platiti.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Jaram nam je o vratu, gone nas, iscrpljeni smo, ne daju nam predahnuti.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Pružamo ruke k Egiptu i Asiriji da se kruha nasitimo.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Oci naši zgriješiše i više ih nema, a mi nosimo krivice njihove.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Robovi nama zapovijedaju, a nitko da nas izbavi iz ruku njihovih.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Kruh svoj donosimo izlažući život maču u pustinji.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Koža nam gori kao peć užarena, ognjicom od plamena gladi.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Oskvrnuli su žene na Sionu i djevice u gradovima judejskim.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Svojim su rukama vješali knezove, ni lica staračka nisu poštivali.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Mladići su nosili žrvnjeve, djeca padala pod bremenom drva.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

Starci su ostavili vrata, mladići više ne sviraju na lirama.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Radosti nesta iz naših srdaca, naš ples se pretvori u tugovanje.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Pao je vijenac s naše glave, jao nama što zgriješismo!

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Evo zašto nam srce boluje, evo zašto nam oči se zastiru:

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

zato što Gora sionska opustje i po njoj se šuljaju šakali.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Ali ti, Jahve, ostaješ zauvijek, tvoj je prijesto od koljena do koljena.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Zašto da nas zaboraviš zauvijek, da nas ostaviš za mnoge dane?

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Vrati nas k sebi, Jahve, obratit ćemo se, obnovi dane naše kao što nekoć bijahu.

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Il' nas hoćeš sasvim zabaciti i na nas se beskrajno srditi?