Job 6

Jób pedig felele, és monda:

A Job progovori i reče:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

"O, kad bi se jad moj izmjeriti mog'o, a nevolje moje stavit' na tezulju!

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Teže one jesu od sveg pijeska morskog, i stoga mi riječi zastraniti znaju.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Strijele Svesilnoga u mojem su mesu, ljuti otrov njihov ispija mi dušu, Božje se strahote oborile na me.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

TÓa, kraj svježe trave njače li magarac, muče li goveče kraj punih jasala?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Zar hranu bljutavu jedemo bez soli? Zar kakove slasti ima u bjelancu?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Al' ono što mi se gadilo dotaći, to mi je sada sva hrana u bolesti.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

O, da bi se molba moja uslišala, da mi Bog ispuni ono čem se nadam!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

O, kada bi me Bog uništiti htio, kada bi mahnuo rukom da me satre!

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Za mene bi prava utjeha to bila, klicati bih mog'o u mukama teškim što se ne protivljah odluci Svetoga.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Zar snage imam da mogu čekati? Radi kakve svrhe da ja duže živim?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Zar je snaga moja k'o snaga kamena, zar je tijelo moje od mjedi liveno?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Na što se u sebi osloniti mogu? Zar mi svaka pomoć nije uskraćena?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Tko odbija milost bližnjemu svojemu, prezreo je strah od Boga Svesilnoga.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Kao potok me iznevjeriše braća, kao bujice zimske svoje korito.

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Od leda mutne vode im se nadimlju, 'bujaju od snijega što se topit' stao;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

al u doba sušno naskoro presahnu, od žege ishlape tada iz korita.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Karavane zbog njih skreću sa putova, u pustinju zađu i u njoj se gube.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Karavane temske očima ih traže, putnici iz Šebe nadaju se njima.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

A kad do njih dođu, nađu se u čudu, jer su se u nadi svojoj prevarili.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

U ovom ste času i vi meni takvi: vidjeste strahotu pa se preplašiste.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Rekoh li vam možda: 'Darujte mi štogod, poklonite nešto od svojega blaga;

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

iz šake dušmanske izbavite mene, oslobodite me silnikova jarma?'

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Vi me poučite, pa ću ušutjeti, u čem je moj prijestup, pokažite meni.

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

O, kako su snažne besjede iskrene! Al' kamo to vaši smjeraju prijekori?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Mislite li možda prekoriti riječi? TÓa u vjetar ide govor očajnikov!

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Nad sirotom kocku zar biste bacali i sa prijateljem trgovali svojim?

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

U oči me sada dobro pogledajte, paz'te neću li vam slagati u lice.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Povucite riječ! Kakve li nepravde! Povucite riječ, neporočan ja sam!

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Zar pakosti ima na usnama mojim? Zar nesreću svaku okusio nisam?