Job 4

4:1

És felele a témáni Elifáz, és monda:

Tad prozbori Elifaz Temanac i reče:

4:2

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

"Možeš li podnijeti da ti progovorim? Ali tko se može uzdržat' od riječi!

4:3

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

Eto, mnoge ljude ti si poučio, okrijepio si iznemogle mišice;

4:4

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

riječju svojom klonule si pridizao, ojačavao si koljena klecava.

4:5

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

A kad tebe stiže, klonuo si duhom, na tebe kad pade, čitav si se smeo!

4:6

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Zar pobožnost tvoja nadu ti ne daje, neporočnost tvoja životu ufanje?

4:7

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

TÓa sjeti se: nevin - propade li kada? Kada su zatrti bili pravednici?

4:8

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Iz iskustva zborim: nesrećom tko ore i nevolju sije, nju će i požeti.

4:9

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Od daha Božjega oni pogibaju, na gnjevni mu disaj nestaju sa zemlje.

4:10

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Rika lavlja, urlik leopardov krše se k'o zubi u lavića.

4:11

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

Lav ugiba jer mu nesta plijena, rasuli se mladi lavičini.

4:12

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

Tajna riječ se meni objavila, šapat njen je uho moje čulo.

4:13

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Noću, kada snovi duh obuzmu i san dubok kad na ljude pada,

4:14

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

strah i trepet mene su svladali, kosti moje žestoko se stresle.

4:15

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Dah mi neki preko lica prođe, digoše se dlake na mom tijelu.

4:16

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

Stajao je netko - lica mu ne poznah - ali likom bješe pred očima mojim. Posvuda tišina; uto začuh šapat:

4:17

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

'Zar je smrtnik koji pred Bogom pravedan? Zar je čovjek čist pred svojim Stvoriteljem?

4:18

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

Ni slugama svojim više ne vjeruje, i anđele svoje za grijeh okrivljuje -

4:19

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

kako ne bi onda goste stanova glinenih kojima je temelj u prahu zemaljskom. Gle, kao moljce njih sveudilj satiru:

4:20

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

od jutra do mraka u prah pretvore, nestaju zasvagda - nitko i ne vidi.

4:21

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

Iščupan je kolčić njihova šatora, pogibaju skoro, mudrost ne spoznavši.'