Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Da, od toga i moje srce drhti i s mjesta svoga iskočiti hoće.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Čujte, čujte gromor glasa njegova, tutnjavu što mu iz usta izlazi.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Gle, munja lijeće preko cijelog neba - i sijevne blijesak s kraja na kraj zemlje -

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

iza nje silan jedan glas se ori: to On gromori glasom veličajnim. Munje mu lete, nitko ih ne priječi, tek što mu je glas jednom odjeknuo.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Da, Bog gromori glasom veličajnim, djela velebna, neshvatljiva stvara.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Kad snijegu kaže: 'Zasniježi po zemlji!' i pljuskovima: 'Zapljuštite silno!'

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

svakom čovjeku zapečati ruke da svi njegovo upoznaju djelo.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

U brlog se tad zvijeri sve uvuku i na svojem se šćućure ležaju.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

S južne se strane podiže oluja, a studen vjetri sjeverni donose.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Već led od daha Božjega nastaje i vodena se kruti površina.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

I opet vodom puni on oblake, i sijevat' stanu oblaci munjama;

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

kruže posvuda po volji njegovoj, što im naloži, to će izvršiti na licu cijelog kruga zemaljskoga.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Šalje ih - ili da kazni narode, ili da ih milosrđem obdari.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Poslušaj ovo, Jobe, umiri se i promotri djela Božja čudesna.

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Znaš li kako Bog njima zapovijeda, kako munju iz oblaka svog pušta?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Znaš li o čem vise gore oblaci? Čudesna to su znanja savršenog.

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Kako ti gore od žege haljine u južnom vjetru kad zemlja obamre?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Zar si nebesa s njim ti razapeo, čvrsta poput ogledala livenog?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

DÓe naputi me što da mu kažemo: zbog tmine se ne snalazimo više.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Zar ćeš mu reći: 'Hoću govoriti'? Ili na propast vlastitu pristati?

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Tko, dakle, može u svjetlost gledati na nebesima što se sja blistavo kada oblake rastjeraju vjetri?

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Sa sjevera k'o zlato je bljesnulo: veličanstvom strašnim Bog se odjenu!

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Da, Svesilnog doseći ne možemo, neizmjeran je u moći i sudu, velik u pravdi, nikog on ne tlači.

Zato ljudi svi neka ga se boje! Na mudrost oholu on i ne gleda!"