Job 36

És folytatá Elihu, és monda:

Elihu nastavi i reče:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

"Strpi se malo, pa ću te poučit', jer još nisam sve rekao za Boga.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Izdaleka ću svoje iznijet' znanje da Stvoritelja svojega opravdam.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Zaista, za laž ne znaju mi riječi, uza te je čovjek znanjem savršen.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Gle, Bog je silan, ali ne prezire, silan je snagom razuma svojega.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Opakome on živjeti ne daje, nevoljnicima pravicu pribavlja.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

S pravednika on očiju ne skida, na prijestolje ih diže uz kraljeve da bi dovijeka bili uzvišeni.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Ako su negvam' oni okovani i užetima nevolje sputani,

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

djela njihova on im napominje, kazuje im grijeh njine oholosti.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Tad im otvara uho k opomeni i poziva ih da se zla okane.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Poslušaju li te mu se pokore, dani im završavaju u sreći, u užicima godine njihove.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Ne slušaju li, od koplja umiru, zaglave, sami ne znajući kako.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

A srca opaka mržnju njeguju, ne ištu pomoć kad ih on okuje;

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

u cvatu svoga dječaštva umiru i venu poput hramskih milosnika.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Nevoljnog on bijedom njegovom spasava i u nesreći otvara mu oči:

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

izbavit će te iz ždrijela tjeskobe k prostranstvima bezgraničnim izvesti, k prepunu stolu mesa pretiloga.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Ako sudio nisi opakima, ako si pravo krnjio siroti,

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

nek' te obilje odsad ne zavede i nek' te dar prebogat ne iskvari.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Nek' ti je gavan k'o čovjek bez zlata, a čovjek jake ruke poput slaba.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Ne goni one koji su ti tuđi da rodbinu na njino mjesto staviš.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Pazi se da u nepravdu ne skreneš, jer zbog nje snađe tebe iskušenje.

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Gle, uzvišen je Bog u svojoj snazi! Zar učitelja ima poput njega?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Tko je njemu put njegov odredio? Tko će mu reći: 'Radio si krivo'?

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Spomeni se veličati mu djelo što ga pjesmama ljudi opjevaše.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

S udivljenjem svijet čitav ga promatra, divi se čovjek, pa ma izdaleka.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Veći je Bog no što pojmit' možemo, nedokučiv je broj ljeta njegovih!

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

U visini on skuplja kapi vode te dažd u paru i maglu pretvara.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Pljuskovi tada pljušte iz oblaka, po mnoštvu ljudskom dažde obilato.

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Tko li će shvatit' širenje oblaka, tutnjavu strašnu njegovih šatora?

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Gle, on nad sobom razastire svjetlost i dno morsko on vodama pokriva.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Pomoću njih on podiže narode, u izobilju hranom ih dariva.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

On munju drži objema rukama i kazuje joj kamo će zgoditi.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *

Glasom gromovnim sebe navješćuje, stiže s gnjevom da zgromi opačinu.