Job 31

31:1

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Sa svojim očima savez sam sklopio da pogledat neću nijednu djevicu.

31:2

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

A što mi je Bog odozgo dosudio, kakva mi je baština od Svesilnoga?

31:3

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

TÓa nije li nesreća za opakoga, a nevolja za one koji zlo čine?

31:4

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Ne proniče li on sve moje putove, ne prebraja li on sve moje korake?

31:5

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Zar sam ikad u društvu laži hodio, zar mi je noga k prijevari hitjela?

31:6

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Nek' me na ispravnoj mjeri Bog izmjeri pa će uvidjeti neporočnost moju!

31:7

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Ako mi je korak s puta kad zašao, ako mi se srce za okom povelo, ako mi je ljaga ruke okaljala,

31:8

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

neka drugi jede što sam posijao, neka sve moje iskorijene izdanke!

31:9

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Ako mi zavede srce žena neka, ako za vratima svog bližnjeg kad vrebah,

31:10

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

neka moja žena drugom mlin okreće, neka s drugim svoju podijeli postelju!

31:11

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Djelo bestidno time bih počinio, zločin kojem pravda treba da presudi,

31:12

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

užego vatru što žeže do Propasti i što bi svu moju sažgala ljetinu.

31:13

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Ako kada prezreh pravo sluge svoga il' služavke, sa mnom kad su se parbili,

31:14

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

što ću učiniti kada Bog ustane? Što ću odvratit' kad račun zatraži?

31:15

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Zar nas oba on ne stvori u utrobi i jednako sazda u krilu majčinu?

31:16

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Ogluših li se na molbe siromaha ili rasplakah oči udovičine?

31:17

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

Jesam li kada sam svoj jeo zalogaj a da ga nisam sa sirotom dijelio?

31:18

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

TÓa od mladosti k'o otac sam mu bio, vodio sam ga od krila materina!

31:19

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Zar sam beskućnika vidio bez odjeće ili siromaha kog bez pokrivača

31:20

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

a da mu bedra ne blagosloviše mene kad se runom mojih ovaca ogrija?

31:21

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

Ako sam ruku na nevina podigao znajuć' da mi je na vratima branitelj,

31:22

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

nek' se rame moje od pleća odvali i neka mi ruka od lakta otpadne!

31:23

Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Jer strahote Božje na mene bi pale, njegovu ne bih odolio veličanstvu.

31:24

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Zar sam u zlato pouzdanje stavio i rekao zlatu: 'Sigurnosti moja!'

31:25

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Zar sam se veliku blagu radovao, bogatstvima koja su mi stekle ruke?

31:26

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

Zar se, gledajući sunce kako blista i kako mjesec sjajni nebom putuje,

31:27

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

moje srce dalo potajno zavesti da bih rukom njima poljubac poslao?

31:28

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Grijeh bi to bio što za sudom vapije, jer Boga višnjega bih se odrekao.

31:29

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

Zar se obradovah nevolji dušmana i likovah kad ga je zlo zadesilo,

31:30

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

ja koji ne dadoh griješiti jeziku, proklinjući ga i želeći da umre?

31:31

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

Ne govorahu li ljudi mog šatora: 'TÓa koga nije on mesom nasitio'?

31:32

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Nikad nije stranac vani noćivao, putniku sam svoja otvarao vrata.

31:33

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Zar sam grijehe svoje ljudima tajio, zar sam u grudima skrivao krivicu

31:34

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!

jer sam se plašio govorkanja mnoštva i strahovao od prezira plemenskog te sam mučao ne prelazeć' svoga praga?

31:35

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

O, kad bi koga bilo da mene sasluša! Posljednju sam svoju riječ ja izrekao: na Svesilnom je sad da mi odgovori! Nek' mi optužnicu napiše protivnik,

31:36

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

i ja ću je nosit' na svome ramenu, čelo ću njome k'o krunom uresit'.

31:37

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Dat ću mu račun o svojim koracima i poput kneza pred njega ću stupiti."

31:38

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Ako je na me zemlja moja vikala, ako su s njom brazde njezine plakale;

31:39

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

ako sam plodove jeo ne plativši i ako sam joj ojadio ratare,

31:40

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

[40a] neka mjesto žita po njoj niče korov, a mjesto ječma nek' posvud kukolj raste! [40b] Konac riječi Jobovih.