Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Zašto Svesilni ne promatra vremena, a dane njegove ne vide mu vjernici?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Bezbožnici pomiču granice, otimaju stado i pasu ga.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Sirotama odvode magarca, udovi u zalog vola dižu.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Siromahe tjeraju sa puta; skrivaju se ubogari zemlje.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

K'o magarci divlji u pustinji zarana idu da plijen ugrabe: pustinja im hrani mališane.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Po tuđem polju oni pabirče, paljetkuju vinograd opakog.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Goli noće, nemaju haljine, ni pokrivača protiv studeni.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Oni kisnu na planinskom pljusku; bez skloništa uz hrid se zbijaju.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Otkidaju od sise sirotu, ubogom u zalog dijete grabe.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Goli hode, nemaju haljina; izgladnjeli, tuđe snoplje nose.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Oni mlina za ulje nemaju; ožednjeli, gaze u kacama.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Samrtnici hropću iz gradova, ranjenici u pomoć zazivlju. Al' na sve to Bog se oglušuje.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Ima onih koji mrze svjetlost: ne priznaju njezinih putova niti se staza drže njezinih.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Za mraka se diže ubojica, kolje ubogog i siromaha. U gluhoj se noći lopov skiće [16a] i u tmini provaljuje kuće.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Sumrak žudi oko preljubnika: 'Nitko me vidjet neće', kaže on i zastire velom svoje lice.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

[16b]Za vidjela oni se skrivaju, oni neće da za svjetlost znaju.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Zora im je kao sjena smrtna: kad zarudi, silan strah ih hvata.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Prije nego svane, on već hitro bježi kloneći se puta preko vinograda. Njegova su dobra prokleta u zemlji.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

K'o što vrućina i žega snijeg upija, tako i Podzemlje proždire grešnike.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Zaboravilo ga krilo što ga rodi, ime se njegovo više ne spominje: poput stabla zgromljena je opačina.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Ženu nerotkinju on je zlostavljao, udovici nije učinio dobra.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Al' Onaj što snažno hvata nasilnike, ustaje, a njima sva se nada gasi.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Dade mu sigurnost, i on se pouzda; okom je njegove nadzirao staze.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Dignu se za kratko, a onda nestanu, ruše se i kao svi drugi istrunu, posječeni kao glave klasovima."

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Nije li tako? Tko će me u laž utjerat'? Tko moje riječi poništiti može?"