Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Bildad iz Šuaha progovori tad i reče:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

"Kada kaniš obuzdat' svoje besjede? Opameti se sad da razgovaramo!

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Zašto nas držiš za stoku nerazumnu, zar smo životinje u tvojim očima?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

O ti, koji se od jarosti razdireš, hoćeš li da zemlja zbog tebe opusti da iz svoga mjesta iskoče pećine?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Al' ugasit će se svjetlost opakoga, i neće mu sjati plamen na ognjištu.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Potamnjet će svjetlo u njegovu šatoru i nad njime će se utrnut' svjetiljka.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Krepki mu koraci postaju sputani, o vlastite on se spotiče namjere.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

Jer njegove noge vode ga u zamku, i evo ga gdje već korača po mreži.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Tanka mu je zamka nogu uhvatila, i evo, užeta čvrsto ga pritežu.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Njega vreba omča skrivena na zemlji, njega čeka klopka putem kojim hodi.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Odasvuda strahovi ga prepadaju, ustopice sveudilj ga proganjaju.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Glad je požderala svu snagu njegovu, nesreća je uvijek o njegovu boku.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Boleština kobna kožu mu razjeda, prvenac mu smrti nagriza udove.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Njega izvlače iz šatora njegova da bi ga odveli vladaru strahota.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

U njegovu stanu tuđinac stanuje, po njegovu domu prosipaju sumpor.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Odozdo se suši njegovo korijenje, a odozgo grane sve mu redom sahnu.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Spomen će se njegov zatrti na zemlji, njegovo se ime s lica zemlje briše.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Iz svjetlosti njega u tminu tjeraju, izagnat' ga hoće iz kruga zemaljskog.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

U rodu mu nema roda ni poroda, nit' preživjela na njegovu ognjištu.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Sudba je njegova Zapad osupnula, i čitav je Istok obuzela strepnja.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

Evo, takav usud snalazi zlikovca i dom onog koji ne priznaje Boga."