Job 13

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Očima svojim sve to ja vidjeh, ušima svojim čuh i razumjeh.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Sve što vi znate znadem to i ja, ni u čemu od vas gori nisam.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Zato, zborit' moram sa Svesilnim, pred Bogom svoj razlog izložiti.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Jer, kovači laži vi ste pravi, i svi ste vi zaludni liječnici!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Kada biste bar znali šutjeti, mudrost biste svoju pokazali!

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Dokaze mi ipak poslušajte, razlog mojih usana počujte.

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Zar zbog Boga govorite laži, zar zbog njega riječi te prijevarne?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Zar biste pristrano branit' htjeli Boga, zar biste mu htjeli biti odvjetnici?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Zar bi dobro bilo da vas on ispita? Zar biste ga obmanuli k'o čovjeka?

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Kaznom preteškom on bi vas pokarao poradi potajne vaše pristranosti.

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Zar vas veličanstvo njegovo ne plaši i zar vas od njega užas ne spopada?

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Razlozi su vam od pepela izreke, obrana je vaša obrana od blata.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Umuknite sada! Dajte da govorim, pa neka me poslije snađe što mu drago.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Zar da meso svoje sam kidam zubima? Da svojom rukom život upropašćujem?

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

On me ubit' može: nade druge nemam već da pred njim svoje držanje opravdam.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

I to je već zalog mojega spasenja, jer bezbožnik preda nj ne može stupiti.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Pažljivo mi riječi poslušajte, nek' vam prodre u uši besjeda.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Gle: ja sam pripremio parnicu, jer u svoje sam pravo uvjeren.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Tko se sa mnom hoće parničiti? - Umuknut ću potom te izdahnut'.

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Dvije mi molbe samo ne uskrati da se od tvog lica ne sakrivam:

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

digni s mene tešku svoju ruku i užasom svojim ne straši me.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Tada me pitaj, a ja ću odgovarat'; ili ja da pitam, ti da odgovaraš.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Koliko počinih prijestupa i grijeha? Prekršaj mi moj pokaži i krivicu.

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Zašto lice svoje kriješ sad od mene, zašto u meni vidiš neprijatelja?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Zašto strahom mučiš list vjetrom progonjen, zašto se na suhu obaraš slamčicu?

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

O ti, koji mi gorke pišeš presude i teretiš mene grijesima mladosti,

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

koji si mi noge u klade sapeo i koji bdiš nad svakim mojim korakom i tragove stopa mojih ispituješ!

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Život mi se k'o trulo drvo raspada, k'o haljina što je moljci izjedaju!