Hebrews 1

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
Više puta i na više načina Bog nekoć govoraše ocima po prorocima;
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
konačno, u ove dane, progovori nama u Sinu. Njega postavi baštinikom svega; Njega po kome sazda svjetove.
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
On, koji je odsjaj Slave i otisak Bića njegova te sve nosi snagom riječi svoje, pošto očisti grijehe, sjede zdesna Veličanstvu u visinama;
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
postade toliko moćniji od anđela koliko je uzvišenije nego oni baštinio ime.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
Ta kome od anđela ikad reče: Ti si sin moj, danas te rodih; ili pak: Ja ću njemu biti otac, a on će meni biti sin.
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
A opet, kad uvodi Prvorođenca u svijet, govori: Nek pred njim nice padnu svi anđeli Božji.
És bár az angyalokról *így* szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
Za anđele veli: Anđele čini vjetrovima, sluge svoje plamenom ognjenim,
Ámde a Fiúról *így:* A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
ali za Sina: Prijestolje je tvoje, Bože, u vijeke vjekova, i pravedno žezlo - žezlo je tvog kraljevstva.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
Ti ljubiš pravednost, a mrziš bezakonje, stoga Bog, Bog tvoj, tebe pomaza uljem radosti kao nikog od tvojih drugova.
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
I: Ti u početku, Gospodine, utemelji zemlju i nebo je djelo ruku tvojih.
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
Propast će, ti ćeš ostati, sve će ostarjeti kao odjeća.
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
Mijenjaš ih poput haljine, kao odjeću, i nestaju. A ti si uvijek isti - godinama tvojim nema kraja.
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
Za koga pak od anđela ikad reče: Sjedi mi zdesna dok ne položim neprijatelje tvoje za podnožje nogama tvojim!
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Svi ti zar nisu služnički duhovi što se šalju služiti za one koji imaju baštiniti spasenje?