II Samuel 22

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

David upravi Jahvi riječi ove pjesme u dan kad ga je Jahve izbavio iz ruku svih njegovih neprijatelja i iz ruke Šaulove.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Pjevao je: "Jahve, hridino moja, utvrdo moja, spase moj;

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, spasenje moje, tvrđavo moja! Ti me izbavljaš od nasilja.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Zazvat ću Jahvu hvale predostojna i od dušmana bit ću izbavljen.

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne,

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

Užad Podzemlja sputiše me, smrtonosne zamke padoše na me:

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog Doma zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji nebesa, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

od bljeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

Morska dna se pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

jer narodu poniženu spasenje donosiš a ponižavaš oči ohole.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Jahvina ognjem kušana. on je štit svima, samo on, koji se k njemu utječu.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Noge mi dade brze ko u košute i postavi me na visine sigurne,

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

ruke mi za borbu uvježba i mišice da luk mjedeni napinju.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me brižljivost uzvisi.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Obaram ih, ne mogu se dići, padaju, pod nogama mi leže.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Vapiju u pomoć, nikog da pomogne, vapiju Jahvi - ne odaziva se.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih ko blato na putu.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Ti me §izbavÄi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Svaki moj šapat pokorno on sluša. Sinovi tuđinci meni laskaju,

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

sinovi tuđinski gube srčanost izlaze dršćuć iz svojih utvrda.

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spasavaš.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome Imenu:

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke."