I Corinthians 15

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

Dozivljem vam, braćo, u pamet evanđelje koje vam navijestih, koje primiste, u kome stojite,

A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

po kojem se spasavate, ako držite što sam vam navijestio; osim ako uzalud povjerovaste.

Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;

Doista, predadoh vam ponajprije što i primih: Krist umrije za grijehe naše po Pismima;

És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

bi pokopan i uskrišen treći dan po Pismima;

És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;

ukaza se Kefi, zatim dvanaestorici.

Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

Potom se ukaza braći, kojih bijaše više od pet stotina zajedno; većina ih još i sada živi, a neki usnuše.

Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

Zatim se ukaza Jakovu, onda svim apostolima.

Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

Najposlije, kao nedonoščetu, ukaza se i meni.

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

Da, ja sam najmanji među apostolima i nisam dostojan zvati se apostolom jer sam progonio Crkvu Božju.

De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Ali milošću Božjom jesam što jesam i njegova milost prema meni ne bijaše zaludna; štoviše, trudio sam se više nego svi oni - ali ne ja, nego milost Božja sa mnom.

Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.

Ili dakle ja ili oni: tako propovijedamo, tako vjerujete.

Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

No ako se propovijeda da je Krist od mrtvih uskrsnuo, kako neki među vama govore da nema uskrsnuća mrtvih?

Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

Ako nema uskrsnuća mrtvih, ni Krist nije uskrsnuo.

Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

Ako pak Krist nije uskrsnuo, uzalud je doista propovijedanje naše, uzalud i vjera vaša.

Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

Zatekli bismo se i kao lažni svjedoci Božji što posvjedočismo protiv Boga: da je uskrisio Krista, kojega nije uskrisio, ako doista mrtvi ne uskršavaju.

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

Jer ako mrtvi ne uskršavaju, ni Krist nije uskrsnuo.

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

A ako Krist nije uskrsnuo, uzaludna je vjera vaša, još ste u grijesima.

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

Onda i oni koji usnuše u Kristu, propadoše.

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Ako se samo u ovom životu u Krista ufamo, najbjedniji smo od svih ljudi.

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

Ali sada: Krist uskrsnu od mrtvih, prvina usnulih!

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

Doista po čovjeku smrt, po Čovjeku i uskrsnuće od mrtvih!

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Jer kao što u Adamu svi umiru, tako će i u Kristu svi biti oživljeni.

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.

Ali svatko u svom redu: prvina Krist, a zatim koji su Kristovi, o njegovu Dolasku;

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

potom - svršetak, kad preda kraljevstvo Bogu i Ocu, pošto obeskrijepi svako Vrhovništvo, svaku Vlast i Silu.

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

Doista, on treba da kraljuje dok ne podloži sve neprijatelje pod noge svoje.

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

Kao posljednji neprijatelj bit će obeskrijepljena Smrt

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

jer sve podloži nogama njegovim. A kad veli: Sve je podloženo, jasno - sve osim Onoga koji mu je sve podložio.

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

I kad mu sve bude podloženo, tada će se i on sam, Sin, podložiti Onomu koji je njemu sve podložio da Bog bude sve u svemu.

Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

Što onda čine oni koji se krste za mrtve? Ako mrtvi uopće ne uskršavaju, što se krste za njih?

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

Što se onda i mi svaki čas izlažemo pogiblima?

Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre *mondom,* mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

Dan za danom umirem, tako mi slave vaše, braćo, koju imam u Kristu Isusu, Gospodinu našem!

Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

Ako sam se po ljudsku borio sa zvijerima u Efezu, kakva mi korist? Ako mrtvi ne uskršavaju, jedimo i pijmo jer sutra nam je umrijeti.

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

Ne varajte se: "Zli razgovori kvare dobre običaje."

Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

Otrijeznite se kako valja i ne griješite jer neki, na sramotu vam kažem, ne znaju za Boga.

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

Ali reći će netko: Kako uskršavaju mrtvi? I s kakvim li će tijelom doći?

Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

Bezumniče! Što siješ, ne oživljuje ako ne umre.

És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

I što siješ, ne siješ tijelo buduće, već golo zrno, pšenice - recimo - ili čega drugoga.

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

A Bog mu daje tijelo kakvo hoće, i to svakom sjemenu svoje tijelo.

Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

Nije svako tijelo isto tijelo; drugo je tijelo čovječje, drugo tijelo stoke, drugo tijelo ptičje, a drugo riblje.

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

Ima tjelesa nebeskih i tjelesa zemaljskih, ali drugi je sjaj nebeskih, a drugi zemaljskih.

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

Drugi je sjaj sunca, drugi sjaj mjeseca i drugi sjaj zvijezda; jer zvijezda se od zvijezde razlikuje u sjaju.

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

Tako i uskrsnuće mrtvih: sije se u raspadljivosti, uskršava u neraspadljivosti;

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

sije se u sramoti, uskršava u slavi; sije se u slabosti, uskršava u snazi;

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

sije se tijelo naravno, uskršava tijelo duhovno. Ako ima tijelo naravno, ima i duhovno.

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

Tako je i pisano: Prvi čovjek, Adam, postade živa duša, posljednji Adam - duh životvorni.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Ali ne bi najprije duhovno, nego naravno pa onda duhovno.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Prvi je čovjek od zemlje, zemljan; drugi čovjek - s neba.

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

Kakav je zemljani takvi su i zemljani, a kakav je nebeski takvi su i nebeski.

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

I kao što smo nosili sliku zemljanoga, nosit ćemo i sliku nebeskoga.

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

A ovo, braćo, tvrdim: tijelo i krv ne mogu baštiniti kraljevstva Božjega i raspadljivost ne baštini neraspadljivosti.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Evo otajstvo vam kazujem: svi doduše nećemo usnuti, ali svi ćemo se izmijeniti.

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Odjednom, u tren oka, na posljednju trublju - jer zatrubit će - i mrtvi će uskrsnuti neraspadljivi i mi ćemo se izmijeniti.

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Jer ovo raspadljivo treba da se obuče u neraspadljivost i ovo smrtno da se obuče u besmrtnost.

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

A kad se ovo raspadljivo obuče u neraspadljivost i ovo smrtno obuče u besmrtnost, tada će se obistiniti riječ napisana: Pobjeda iskapi smrt.

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

Gdje je, smrti, pobjeda tvoja? Gdje je, smrti, žalac tvoj?

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

Žalac je smrti grijeh, snaga je grijeha Zakon.

De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

A hvala Bogu koji nam daje pobjedu po Gospodinu našem Isusu Kristu!

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Tako, braćo moja ljubljena, budite postojani, nepokolebljivi, i obilujte svagda u djelu Gospodnjem znajući da trud vaš nije neplodan u Gospodinu.