Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
耶和华啊,求你记念我们所遭遇的事,观看我们所受的凌辱。
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
我们的产业归与外邦人;我们的房屋归与外路人。
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
我们是无父的孤儿;我们的母亲好像寡妇。
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
我们出钱才得水喝;我们的柴是人卖给我们的。
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
追赶我们的,到了我们的颈项上;我们疲乏不得歇息。
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
我们投降埃及人和亚述人,为要得粮吃饱。
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
我们列祖犯罪,而今不在了;我们担当他们的罪孽。
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
奴仆辖制我们,无人救我们脱离他们的手。
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
因为旷野的刀剑,我们冒著险才得粮食。
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
因饥饿燥热,我们的皮肤就黑如炉。
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
敌人在锡安玷污妇人,在犹大的城邑玷污处女。
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
他们吊起首领的手,也不尊敬老人的面。
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
少年人扛磨石,孩童背木柴,都绊跌了。
A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.
老年人在城门口断绝;少年人不再作乐。
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
我们心中的快乐止息,跳舞变为悲哀。
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
冠冕从我们的头上落下;我们犯罪了,我们有祸了!
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
这些事我们心里发昏,我们的眼睛昏花。
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
锡安山荒凉,野狗(或译:狐狸)行在其上。
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
耶和华啊,你存到永远;你的宝座存到万代。
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?
你为何永远忘记我们?为何许久离弃我们?
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
耶和华啊,求你使我们向你回转,我们便得回转。求你复新我们的日子,像古时一样。
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
你竟全然弃绝我们,向我们大发烈怒?