Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
约伯接著说:
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
 神夺去我的理,全能者使我心中愁苦。我指著永生的 神起誓:
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
我的生命尚在我里面; 神所赐呼吸之气仍在我的鼻孔内。
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
我的嘴决不说非义之言;我的舌也不说诡诈之语。
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
我断不以你们为是;我至死必不以自己为不正!
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
我持定我的义,必不放松;在世的日子,我心必不责备我。
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
愿我的仇敌如恶人一样;愿那起来攻击我的,如不义之人一般。
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
不敬虔的人虽然得利, 神夺取其命的时候还有什么指望呢?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
患难临到他, 神岂能听他的呼求?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
他岂以全能者为乐,随时求告 神呢?
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
 神的作为,我要指教你们;全能者所行的,我也不隐瞒。
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
你们自己也都见过,为何全然变为虚妄呢?
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
 神为恶人所定的分,强暴人从全能者所得的报(原文是产业)乃是这样:
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
倘或他的儿女增多,还是被刀所杀;他的子孙必不得饱食。
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
他所遗留的人必死而埋葬;他的寡妇也不哀哭。
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
他虽积蓄银子如尘沙,预备衣服如泥土;
Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
他只管预备,义人却要穿上;他的银子,无辜的人要分取。
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
他建造房屋如虫做窝,又如守望者所搭的棚。
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
他虽富足躺卧,却不得收殓,转眼之间就不在了。
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
惊恐如波涛将他追上;暴风在夜间将他刮去。
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
东风把他飘去,又刮他离开本处。
*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
 神要向他射箭,并不留情;他恨不得逃脱 神的手。
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
人要向他拍掌,并要发叱声,使他离开本处。