Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
我的心灵消耗,我的日子灭尽;坟墓为我预备好了。
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?
真有戏笑我的在我这里,我眼常见他们惹动我。
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
愿主拿凭据给我,自己为我作保。在你以外谁肯与我击掌呢?
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
因你使他们心不明理,所以你必不高举他们。
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
控告他的朋友、以朋友为可抢夺的,连他儿女的眼睛也要失明。
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
 神使我作了民中的笑谈;他们也吐唾沫在我脸上。
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
我的眼睛因忧愁昏花;我的百体好像影儿。
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
正直人因此必惊奇;无辜的人要兴起攻击不敬虔之辈。
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
然而,义人要持守所行的道;手洁的人要力上加力。
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
至于你们众人,可以再来辩论吧!你们中间,我找不著一个智慧人。
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
我的日子已经过了;我的谋算、我心所想望的已经断绝。
Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
他们以黑夜为白昼,说:亮光近乎黑暗。
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
我若盼望阴间为我的房屋,若下榻在黑暗中,
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
若对朽坏说:你是我的父;对虫说:你是我的母亲姊妹;
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
这样,我的指望在哪里呢?我所指望的谁能看见呢?
等到安息在尘土中,这指望必下到阴间的门闩那里了。