II Corinthians 3

Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

我们岂是又举荐自己吗？岂像别人用人的荐信给你们或用你们的荐信给人吗？

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

你们就是我们的荐信，写在我们的心里，被众人所知道所念诵的。

A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

你们明显是基督的信，借著我们修成的。不是用墨写的，乃是用永生　神的灵写的；不是写在石版上，乃是写在心版上。

Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

我们因基督，所以在　神面前才有这样的信心。

Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:

并不是我们凭自己能承担什么事；我们所能承担的，乃是出于　神。

A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

他叫我们能承当这新约的执事，不是凭著字句，乃是凭著精意；因为那字句是叫人死，精意（或作：圣灵）是叫人活。

Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

那用字刻在石头上属死的职事尚且有荣光，甚至以色列人因摩西面上的荣光，不能定睛看他的脸；这荣光原是渐渐退去的，

Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

何况那属灵的职事岂不更有荣光吗？

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

若是定罪的职事有荣光，那称义的职事荣光就越发大了。

Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

那从前有荣光的，因这极大的荣光就算不得有荣光了；

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

若那废掉的有荣光，这长存的就更有荣光了。

Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

我们既有这样的盼望，就大胆讲说，

És nem, miként Mózes, *a ki* leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

不像摩西将帕子蒙在脸上，叫以色列人不能定睛看到那将废者的结局。

De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

但他们的心地刚硬，直到今日诵读旧约的时候，这帕子还没有揭去。这帕子在基督里已经废去了。

Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

然而直到今日，每逢诵读摩西书的时候，帕子还在他们心上。

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

但他们的心几时归向主，帕子就几时除去了。

Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

主就是那灵；主的灵在那里，那里就得以自由。

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

我们众人既然敞著脸得以看见主的荣光，好像从镜子里返照，就变成主的形状，荣上加荣，如同从主的灵变成的。