1. Home
  2. Pair
  3. HunKar
  4. BulVeren
  5. Song.2

Song of Solomon 2

2:1
Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.
Аз съм саронският нарцис и кремът на долините.
2:2
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
Като крем сред тръните, така е любимата ми сред дъщерите.
2:3
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Като ябълково дърво сред горските дървета, така е любимият ми сред синовете. Насладих се на сянката му и седнах, и плодът му бе сладък в устата ми.
2:4
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
Доведе ме в дома на виното и знамето му над мен е любов.
2:5
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
Подкрепете ме със сушено грозде, освежете ме с ябълки, защото съм болна от любов.
2:6
Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
Левицата му е под главата ми и десницата му ме прегръща.
2:7
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
Заклевам ви, ерусалимски дъщери, в сърните или в полските кошути, да не възбудите, да не събудите любовта, докато сама не пожелае.
2:8
Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
Слушайте! Любимият ми! Ето, идва, играейки по планините и скачайки по хълмовете.
2:9
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
Любимият ми е като сърна или млад елен. Ето, той стои зад стената ни, гледа в прозорците, наднича през решетката.
2:10
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
Любимият ми отговори и ми каза: Стани, любима моя, прекрасна моя, и ела!
2:11
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
Защото, ето, зимата премина, дъждът отмина и си отиде.
2:12
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
Цветята се появиха на земята, времето за пеене дойде и гласът на гургулицата се чува в земята ни.
2:13
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*
На смокинята покарват зелените смокини и разцъфтелите лозя издават благоуханието си. Стани, любима моя, прекрасна моя, и ела!
2:14
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
Гълъбице моя, в пукнатините на скалата, в скришните места на канарата, нека видя лицето ти, нека чуя гласа ти, защото гласът ти е сладък и лицето ти — прекрасно.
2:15
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
Уловете ни лисиците, малките лисици, които съсипват лозята, защото лозята ни цъфтят.
2:16
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
Любимият ми е мой, и аз съм негова; той пасе стадо между кремовете.
2:17
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
Докато отмине денят и побягнат сенките, обърни се, любими мой, и бъди като сърна или млад елен по разцепените планини.

© bibleglot.com