Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

(По слав. 94) Елате, да запеем радостно на ГОСПОДА, да възкликнем към канарата на нашето спасение!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Да дойдем пред Него с благодарност, да възкликнем към Него с псалми!

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Защото ГОСПОД е Бог велик и Цар велик над всички богове.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

В ръката Му са дълбините на земята и Негови — планинските височини.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Негово е морето, защото Той го е направил, и Неговите ръце образуваха сушата.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Елате, да се поклоним и да се наведем, да коленичим пред ГОСПОДА, нашия Създател!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Защото Той е нашият Бог и ние сме народът на пасбището Му и овцете на ръката Му. Днес, ако чуете гласа Му,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

не закоравявайте сърцата си както при Мерива, както в деня на Маса в пустинята,

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

когато бащите ви Ме изпитаха, опитаха Ме, въпреки че бяха видели делото Ми.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Четиридесет години се отвращавах от това поколение и казах: Те са народ, който се отклонява в сърцето си, и не познават Моите пътища.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

Затова се заклех в гнева Си: Те няма да влязат в Моята почивка!