Psalms 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

(По слав. 87) Песен. Псалм на Кореевите синове. За първия певец. По музиката на Махалат леанот. Маскил на езраеца Еман. ГОСПОДИ, Боже на спасението ми, ден и нощ виках пред Теб.

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Нека дойде молитвата ми пред Теб, приклони ухото Си към вика ми,

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

защото душата ми се насити на бедствия и животът ми се приближава до Шеол.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Счетох се с онези, които слизат в рова, станах като мъж, който няма сила,

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

паднал между мъртвите, като убитите, които лежат в гроба, за които Ти не си спомняш вече, и които са отсечени от ръката Ти.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Положил си ме в най-дълбокия ров, в тъмни места, в бездни.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Яростта ти натегна върху мен и с всичките Си вълни ме притискаш. (Села.)

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Отдалечил си от мен познатите ми, направил си ме мерзост за тях, затворен съм и не мога да изляза,

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

окото ми чезне от скръб. ГОСПОДИ, Теб призовавах всеки ден, към Теб простирах ръцете си.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

За мъртвите ли ще вършиш чудеса? Или сенките ще станат да Те хвалят? (Села.)

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

В гроба ли ще се прогласява милостта Ти, в Авадон ли — верността Ти?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

В мрака ли ще станат известни чудесата Ти, в земята на забравата ли — правдата Ти?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Но аз към Теб извиках, ГОСПОДИ, и сутрин молитвата ми Те посреща.

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

ГОСПОДИ, защо отхвърляш душата ми, криеш лицето Си от мен?

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

От младостта си съм окаян и линея, търпя Твоите ужаси и съм смутен.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Пламтящият Ти гняв премина върху мен, Твоите ужаси ме поядоха.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Заобиколиха ме като вода цял ден, обкръжиха ме отвсякъде.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *

Отдалечил си от мен приятел и другар, познатите ми са в мрак.