Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
(По слав. 73) Маскил на Асаф. Боже, защо си ни отхвърлил навеки и гневът Ти дими против овцете на пасбището Ти?
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Спомни си събранието Си, което си придобил още отначало, което си изкупил за племе на наследството Си, и хълма Сион, където си обитавал.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Издигни стъпките Си към постоянните развалини — врагът е развалил всичко в светилището.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Противниците Ти реват сред мястото на събранието Ти, поставиха знаците си за знаци на победа.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Показват се като един, който вдига брадва сред гъста гора.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
И сега те трошат всичките й изваяни произведения с брадви и чукове.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Запалиха светилището Ти, оскверниха обиталището на Твоето Име и го сравниха със земята.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Казаха в сърцето си: Нека ги унищожим напълно! Изгориха всичките места на Божии събрания в земята.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*
Не виждаме своите знамения, няма вече пророк, нито има между нас някой, който да знае докога ще е това.
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Докога, Боже, противникът ще хули? Навеки ли врагът ще презира Името Ти?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!
Защо оттегляш ръката Си и десницата Си? Извади я от пазвата Си и сложи край!
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
А Бог е мой Цар от древността, който извършва спасителни дела на земята.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Ти си разделил морето със силата Си, Ти си смазал главите на морските чудовища във водите,
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Ти си строшил главите на левиатана, дал си го за храна на акулите в морето.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Ти си разпукнал извори и потоци, Ти си пресушил непресъхващи реки.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Твой е денят, Твоя е и нощта, Ти си приготвил светлината и слънцето.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Ти си поставил всичките граници на земята, Ти си направил лято и зима.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Помни това, че врагът е похулил ГОСПОДА и че безумен народ е презрял Твоето Име.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Не предавай душата на гургулицата Си на дивия звяр; не забравяй навеки събранието на Своите страдащи!
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Погледни на завета Си, защото мрачните места на земята са пълни с обиталищата на насилието.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Нека потиснатият да не се върне посрамен, нека сиромахът и бедният да хвалят Твоето Име!
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Стани, Боже, защити делото Си, помни как безумният Те укорява всеки ден.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Не забравяй гласа на враговете Си! Врявата на онези, които се надигат против Теб, постоянно се увеличава.