Psalms 10

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

(По славянската номерация част от девети.) ГОСПОДИ, защо стоиш далеч? Защо се криеш в скръбни времена?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Безбожният с гордост преследва сиромаха. Нека се хванат в кроежите, които те сами измислиха!

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Защото безбожният се хвали с желанието на душата си — алчният се благославя и презира ГОСПОДА.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Безбожният казва в гордостта на лицето си: Господ няма да изследва. Всичките му мисли са, че няма Бог.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Пътищата му са криви винаги, Твоите присъди са високо, много далеч от него. На всичките си врагове гледа с презрение,

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

казва в сърцето си: Няма да се поклатя, през всички поколения няма да бъда в беда.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Устата му е пълна с проклятие и измама, и потисничество, под езика му е съсипия и суета.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Седи в засада в двора, в тайните места, за да убие невинния, очите му дебнат сиромаха.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Причаква скришно като лъв в леговището си, причаква, за да хване бедния, хваща бедния, като го влачи в мрежата си.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Навежда се, снишава се и падат сиромасите във силните му нокти.

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Казва в сърцето си: Бог е забравил, скрил е лицето Си, никога няма да види.

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Стани, ГОСПОДИ! Боже, издигни ръката Си! Не забравяй сиромасите.

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Защо безбожният презира Бога, казва в сърцето си: Ти няма да изследваш?

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Ти си видял, защото гледаш неправдата и притеснението, за да отплатиш с ръката Си. На Теб се предава сиромахът, на сирачето Ти си помощник.

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Строши ръката на безбожния и злия, изискай безбожието му, докато не намериш вече.

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

ГОСПОД е Цар за вечни векове, езичниците погинаха от земята Му.

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

ГОСПОДИ, Ти чу желанието на смирените, сърцето им ще утвърдиш; ще направиш внимателно ухото Си,

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

за да отдадеш правото на сирачето и угнетения, така че земен човек да не потиска вече.