Mark 15

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
А веднага на сутринта главните свещеници със старейшините и книжниците, и целият Синедрион направиха съвещание и като вързаха Иисус, Го отведоха и Го предадоха на Пилат.
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
И Пилат Го попита: Ти ли си юдейският Цар? А Той му отговори и му каза: Ти казваш.
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
И главните свещеници Го обвиняваха в много неща.
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
А Пилат пак Го попита, казвайки: Нищо ли не отговаряш? Виж за колко неща Те обвиняват!
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Но Иисус вече нищо не отговори, така че Пилат се чудеше.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
А на всеки празник той им пускаше по един затворник, когото биха поискали.
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
А имаше един на име Варава, затворен заедно с онези бунтовници, които във времето на бунта бяха извършили убийство.
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
А множеството, като викаше, започна да иска от Пилат да направи за тях, каквото имаше обичай да прави.
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
А Пилат в отговор им каза: Искате ли да ви пусна юдейския Цар?
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
Защото знаеше, че главните свещеници Го бяха предали от завист.
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
Но главните свещеници подбудиха множеството да иска да им пусне по-добре Варава.
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
Пилат пак в отговор им каза: Тогава какво да направя с Този, когото наричате юдейския Цар?
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
А те пак изкрещяха: Разпъни Го!
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
А Пилат им каза: Че какво зло е сторил? Но те още по-силно закрещяха: Разпъни Го!
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
Тогава Пилат, като искаше да угоди на множеството, им пусна Варава, а Иисус би и Го предаде на разпятие.
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
И войниците Го заведоха вътре в двора, тоест в преторията, и свикаха цялата дружина.
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
И Му облякоха пурпурна мантия, сплетоха и венец от тръни и го положиха на главата Му.
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
И започнаха да Го поздравяват с думите: Привет, Царю юдейски!
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
И Го удряха по главата с тръстика и Го заплюваха, и Му се кланяха, като коленичеха.
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
И след като Му се подиграха, Му съблякоха пурпурната мантия, облякоха Го в Неговите дрехи и Го изведоха навън, за да Го разпънат.
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
И накараха някой си Симон Киринееца, бащата на Александър и Руф, който минаваше на връщане от полето, да носи кръста Му.
És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
И заведоха Иисус на мястото Голгота, което значи Лобно място.
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
И Му дадоха да пие вино смесено със смирна, но Той не прие.
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
И като Го разпънаха, си разделиха дрехите Му и хвърлиха жребий за тях, за да определят кой какво да вземе.
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
А беше третият час, когато Го разпънаха.
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
И надписът на обвинението Му беше написан така: Юдейският Цар.
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
И с Него разпънаха и двама разбойника – един от дясната Му страна и един от лявата Му страна.
És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
(И се изпълни писанието, което казва: "И към престъпници беше причислен.")
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
И минаващите оттам Го хулеха, като клатеха глави и казваха: Уха! Ти, който разрушаваш храма и за три дни пак го съграждаш,
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
спаси Себе Си и слез от кръста!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
Подобно и главните свещеници с книжниците Му се подиграваха, като казваха помежду си: Други е избавил, а пък Себе Си не може да избави!
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Нека Христос, Царят на Израил, слезе сега от кръста, за да видим и да повярваме. И разпънатите с Него Го ругаеха.
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
А в шестия час настана тъмнина по цялата земя и продължи до деветия час.
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
И в деветия час Иисус извика със силен глас: Елои, Елои, лама савахтани?, което значи: Боже Мой, Боже Мой, защо си Ме оставил?
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
А някои от стоящите там като чуха, казаха: Ето, вика Илия.
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.
И един изтича, натопи гъба в оцет, набучи я на тръстика и Му я даде да пие, като казваше: Оставете Го! Да видим дали ще дойде Илия да Го свали!
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
А Иисус, като нададе силен вик, издъхна.
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
И завесата на храма се раздра на две от горе до долу.
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
А стотникът, който стоеше срещу Него, като видя, че така (извика и) издъхна, каза: Наистина този Човек беше Божи Син.
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Имаше още и жени, които гледаха отдалеч, между които бяха и Мария Магдалена, Мария, майката на малкия Яков и на Йосия, и Саломия;
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
които, когато Иисус беше в Галилея, Го следваха и Му служеха. Имаше и много други жени, които бяха дошли с Него в Ерусалим.
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
И когато вече се свечери, понеже беше денят на приготовлението, тоест денят преди съботата,
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
дойде Йосиф от Ариматея, един почтен съветник, който и сам очакваше Божието царство, и се осмели да влезе при Пилат и да поиска тялото на Иисус.
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
А Пилат се учуди, че вече е умрял, и като повика стотника, го попита дали е мъртъв от дълго време.
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
И като разбра от стотника, отстъпи тялото на Йосиф.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
А той купи плащаница и като Го сне, Го обви в плащаницата и Го положи в гроб, който беше изсечен в скала, и търколи камък върху вратата на гроба.
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.
А Мария Магдалена и Мария, майката на Йосия, гледаха къде Го полагат.