Luke 24

A hétnek első *napján* pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely *más asszonyok is* velök.

А в първия ден на седмицата, много рано сутринта, те дойдоха на гроба, като носеха благоуханните масла, които бяха приготвили.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

И намериха камъка преместен от гроба.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

И като влязоха, не намериха тялото на Господ Иисус.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

И когато бяха в недоумение за това, ето, пред тях застанаха двама мъже с блестящи дрехи.

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

И както бяха обзети от страх и навели лицата си към земята, мъжете им казаха: Защо търсите живия между мъртвите?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Няма Го тук, а възкръсна. Спомнете си какво ви говореше, когато беше още в Галилея,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

като казваше, че Човешкият Син трябва да бъде предаден в ръцете на грешни хора, да бъде разпънат и на третия ден да възкръсне.

Megemlékezének azért az ő szavairól.

И те си спомниха думите Му.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

И като се върнаха от гроба, известиха всичко това на единадесетте и на всички други.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab *anyja* Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

Това бяха Мария Магдалена и Йоана, и Мария, майката на Яков, и другите жени с тях, които казаха тези неща на апостолите.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

А тези думи им се видяха като празни приказки и не им повярваха.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

А Петър стана и изтича на гроба, и като надникна, видя да лежат само саваните; и отиде у дома си, чудейки се за станалото.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

И ето, в същия ден двама от тях отиваха в едно село на име Емаус, на шестдесет стадия далеч от Ерусалим.

És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

И те се разговаряха помежду си за всичко онова, което беше станало.

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

И като се разговаряха и разсъждаваха, Сам Иисус се приближи и вървеше с тях;

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

но очите им бяха възпрени, за да не Го познаят.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és *miért* vagytok szomorú ábrázattal?

И им каза: Какви са тези думи, които разменяте помежду си, като пътувате? И те се спряха натъжени.

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

И един от тях на име Клеопа в отговор Му каза: Само Ти ли си пришълец в Ерусалим и не знаеш това, което стана там тези дни?

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek *esének* a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

И им каза: Кое? А те Му казаха: Това, което стана с Иисус Назарянина, който беше Пророк, силен в дело и в слово пред Бога и целия народ;

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

как нашите главни свещеници и началници Го предадоха да бъде осъден на смърт и Го разпънаха.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

А ние се надявахме, че Той е Онзи, който ще избави Израил. И освен всичко това, вече е третият ден, откакто стана това.

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

При това и някои жени измежду нас ни смаяха, които, като отишли рано сутринта на гроба

És mikor nem találták az ő testét, *haza* jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

и не намерили тялото Му, дойдоха и казаха, че видели и видение от ангели, които казали, че Той бил жив.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

И някои от онези, които бяха с нас, отидоха на гроба и намериха така, както казаха жените; но Него не видели.

És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

Тогава Той им каза: О, неразбрани и мудни по сърце да вярвате всичко, което са говорили пророците!

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

Не трябваше ли Христос да пострада така и да влезе в Своята слава?

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

И като започна от Мойсей и от всичките пророци, им тълкуваше писаното за Него във всичките Писания.

Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

И те се приближиха до селото, в което отиваха; а Той се държеше, като че отива по-надалеч.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

Но те Го принуждаваха, като казваха: Остани с нас, защото е привечер и денят вече е превалил. И Той влезе да отседне с тях.

És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

И когато седеше с тях на трапезата, взе хляба, благослови, разчупи и им го даде.

És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

Тогава очите им се отвориха и те Го познаха; но Той стана невидим за тях.

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

И те си казаха един на друг: Не гореше ли в нас сърцето ни, когато ни говореше по пътя и когато ни откриваше Писанията?

És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

И в същия час станаха и се върнаха в Ерусалим, където намериха събрани единадесетте и тези, които бяха с тях,

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

да казват: Господ наистина възкръснал и се явил на Симон.

És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

А те разказаха за случилото се по пътя и как Го познаха, когато разчупваше хляба.

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

И когато говореха за това, Сам Иисус застана между тях и им каза: Мир вам!

Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

А те се стреснаха и се уплашиха, като мислеха, че виждат дух.

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

И Той им каза: Защо се смущавате? И защо се пораждат такива мисли в сърцата ви?

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

Погледнете ръцете Ми и краката Ми – че Аз съм същият; попипайте Ме и вижте, защото духът няма плът и кости, както виждате, че Аз имам.

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

И като каза това, им показа ръцете и краката Си.

Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

Но понеже те от радост още не вярваха и се чудеха, Той каза: Имате ли тук нещо за ядене?

Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

И Му дадоха парче печена риба (и парче медна пита).

Melyeket elvőn, és előttök evék.

И взе и яде пред тях.

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

И им каза: Тези са думите, които ви говорих, когато бях още с вас, че трябва да се изпълни всичко, което е писано за Мен в Мойсеевия закон, в пророците и в псалмите.

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

Тогава им отвори ума, за да разберат Писанията.

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

И им каза: Така е писано, че Христос трябва да пострада и да възкръсне от мъртвите на третия ден,

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

и че трябва да се проповядва покаяние и прощение на греховете в Негово Име на всички народи, като се започне от Ерусалим.

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

Вие сте свидетели на това.

És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

И ето, Аз изпращам върху вас обещанието на Отца Ми; а вие стойте в града (Ерусалим), докато се облечете със сила от горе.

Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

И ги заведе до едно място срещу Витания и вдигна ръцете Си и ги благослови.

És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

И като ги благославяше, се отдели от тях и се възнесе на небето.

Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

И те Му се поклониха и се върнаха в Ерусалим с голяма радост;

És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

и бяха постоянно в храма, като хвалеха и благославяха Бога. (Амин.)