Job 6

Jób pedig felele, és monda:

Тогава Йов отговори и каза:

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

О, да би се претеглила моята печал и да би се поставила с нея на везните и злочестината ми!

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Защото тогава тя би била по-тежка от пясъка на моретата — затова думите ми са били необмислени.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Защото стрелите на Всемогъщия са вътре в мен и духът ми от отровата им пие; Божиите ужаси се опълчват против мен.

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Дивото магаре реве ли при тревата; или говедото мучи ли при храната си?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Яде ли се безвкусното без сол и има ли вкус в белтъка на яйцето?

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Душата ми отказваше да ги докосне, те ми станаха като безвкусното ми ястие.

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

О, да би ми се изпълнила молбата, да ми дадеше Бог копнежа ми!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Да благоволеше Бог да ме смаже, да отпуснеше ръката Си и да ме отсечеше!

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Това щеше да ми бъде още утеха и щях да се радвам в безжалостна скръб, че не отрекох думите на Светия.

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Каква е силата ми, че да издържа и какъв е краят ми, че да удължа живота си?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Силата ми сила каменна ли е и плътта ми бронз ли е?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Не изчезна ли в мен помощта ми и не се ли отдалечи от мен избавлението?

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

На наскърбения трябва съжаление от приятеля му, иначе ще остави страха от Всемогъщия.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Братята ми постъпиха измамно като поток, като пороите на потоците, които отминават,

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

които са мътни от леда и в които се крие снегът.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Когато се стопли, пресъхват, когато е горещо, изчезват от мястото си.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Кервани се отклоняват от пътя им, отиват в пустошта и загиват.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Теманските кервани гледаха, савските пътници се надяваха на тях.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Опозориха се в надеждата си, дойдоха там и се посрамиха.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Сега и вие станахте никакви — видяхте ужас и се уплашихте.

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Казах ли аз: Донесете ми! — или: Дайте ми дар от имота си! —

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

или: Избавете ме от ръката на притеснителя! — или: Изкупете ме от ръката на насилниците?

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Поучете ме, и аз ще млъкна; покажете ми в какво съм се заблудил.

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Колко са здрави правите думи, но какво изобличава вашето изобличение?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Смятате ли да изобличите думи? Говоренето на отчаяния е на вятъра!

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Вие бихте хвърлили жребий за сирачето и бихте се пазарили за приятеля си.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

А сега, благоволете да ме погледнете, защото аз няма да ви лъжа в лицето.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Обърнете сега; нека няма неправда! Да! Обърнете се — правдата ми все още стои!

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Има ли неправда на езика ми? Не може ли небцето ми да различи лошото?