Job 32

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Тогава тези трима мъже престанаха да отговарят на Йов, защото той беше праведен в собствените си очи.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Тогава пламна гневът на вузеца Елиу, сина на Варахиил, от рода на Рам. Гневът му пламна против Йов, защото оправдаваше себе си повече от Бога.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Гневът му пламна и против тримата му приятели, защото, без да намерят отговор, бяха осъдили Йов.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
А Елиу беше чакал Йов да говори, защото те бяха по-стари от него на дни.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
И когато Елиу видя, че в устата на тримата мъже нямаше отговор, гневът му пламна.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
И вузецът Елиу, синът на Варахиил, заговори и каза: Аз съм млад на дни, а вие сте стари, затова се посвених — не смеех да явя, каквото зная.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Аз казах: Нека дните да говорят и многото години на мъдрост да учат.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Но в човека има дух и дъхът на Всемогъщия му дава разум.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Не винаги големите са мъдри и старите разбират правосъдие.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Затова казвам: Слушайте ме, и аз ще изявя, каквото зная.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Ето, аз чаках да говорите вие, слушах разсъжденията ви, докато търсехте думи.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
Слушах ви много внимателно, и ето, никой от вас не обори Йов, нито отговори на думите му.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Само да не кажете: Намерихме мъдрост! Бог ще го изобличи, а не човек.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Но той към мен не е отправил думи и аз няма да му отговоря с вашите речи.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Те са смаяни и не отговарят вече, убягнаха им думите.
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
А аз да чакам ли, понеже не говорят, понеже спряха и не отговарят вече?
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
И аз, от своя страна, ще отговоря; и аз ще изявя, каквото зная,
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
защото съм изпълнен с думи, духът ми вътре в мен ме принуждава.
Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.
Ето, вътрешността ми е като неотворено вино, ще се пръсне като нови мехове.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Ще проговоря, за да си отдъхна, ще отворя устните си и ще отговоря.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Само да не бъда към никого пристрастен и човек да не лаская —
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
защото не зная да лаская, иначе Създателят ми скоро би ме махнал.