Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Тогава Йов отговори и каза:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Слушайте внимателно речта ми и нека това бъде утехата от вас.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Потърпете ме, и ще говоря; а след като съм говорил, се присмивай.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

На човек ли се оплаквам? И защо да не се притесни духът ми?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Обърнете се към мен и онемейте, и сложете ръка на уста!

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Дори и когато си спомня, се ужасявам и трепет обзема плътта ми.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Защо безбожните живеят, остаряват, стават много силни?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Потомството им се утвърждава заедно с тях пред лицето им, издънките им — пред очите им.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Домовете им са в безопасност от страх и Божията тояга не е върху тях.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Говедата им се плодят, без да пропускат; кравата им се тели, без да помята.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Пускат момчетата си като стадо и децата им скачат наоколо.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Издигат глас със тъпанче и арфа и се радват при звука на флейта.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Прекарват дните си в благополучие и в миг потъват във Шеол.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

И въпреки това казват на Бога: Махни се от нас, защото не желаем познанието на пътищата Ти!

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Какво е Всемогъщият, че да Му служим? И какво ни ползва да Го призоваваме?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Ето, благополучието им не е в ръката им. Далеч да е от мен съветът на безбожните!

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Колко често угасва светилото на безбожните и бедствието им връхлита върху тях, и Бог им разпределя примки в гнева Си,

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

и те са като слама пред вятъра и като плява, която бурята отнася?

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Дали Бог пази наказанието за греха му за децата му? По-добре да отплати на него, за да разбере!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Собствените му очи да видят гибелта му и от яростта на Всемогъщия да пие!

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Защото, каква радост има от дома си след себе си, когато броят на месеците му се пресече насред?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Ще научи ли някой Бога на знание, когато Той е, който съди високопоставените?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Един умира в цялата си сила, напълно спокоен и сигурен;

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

ребрата му са пълни с тлъстина и мозъкът на костите му свеж е.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

А друг умира с горестна душа и никога не е ял с радост.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Заедно лежат в пръстта и червеи покриват ги еднакво.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Ето, зная мислите ви и плановете ви за моето съсипване.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Защото вие казвате: Къде е къщата на първенеца? Къде е шатрата и жилището на безбожните?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Не сте ли попитали пътуващите по пътя? И не познавате ли техните белези?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Защото безбожните се пазят за ден на гибел и в деня на ярост ще бъдат отведени.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Кой ще изяви пътя му в лицето му? И кой ще му отплати, каквото е извършил?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Но и той ще бъде отведен в гроба и в гроба ще остане.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Буците на долината ще му бъдат сладки и всеки човек ще отиде след него, както безброй други преди него са отишли.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Как тогава ще ме утешавате с празни думи, когато в отговорите ви остава лъжовност?