I Chronicles 5

Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek,

Синовете на Рувим, първородния на Израил — защото той беше първородният, но понеже оскверни леглото на баща си, първородството му се даде на синовете на Йосиф, сина на Израил, и той не се записва в родословието според първородството.

Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek *haszna* lőn Józsefé):

Защото Юда имаше надмощие над братята си, и от него произлиза Князът; но първородството беше на Йосиф.

*Ezek* Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Kheczrón és Kármi.

Синовете на Рувим, първородния на Израил: Енох и Фалу, Есрон и Хармий.

Jóel fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.

Синове на Йоил: синът му Семая, негов син — Гог, негов син — Семей,

Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.

негов син — Михей, негов син — Реаия, негов син — Ваал,

Beéra ennek fia, a kit fogságba vitt Tiglát-Piléser, az Assiriabeli király; ő a Rúbeniták fejedelme vala.

негов син — Веера, когото асирийският цар Теглат-Феласар отведе в плен; той беше първенец на рувимците.

Testvérei pedig, családjaik, nemzetségük megszámlálása szerint *ezek* valának: a fő Jéhiel és Zakariás,

А братята му, според родовете им, според записаното родословие на поколенията им, бяха: главата: Еиил, и Захария,

Bela, Azáz fia, ki Séma fia, ki Jóel fia vala, ki Aróerben lakott Nébóig és Baál-Meonig.

и Вела, синът на Азас, син на Сема, син на Йоил; той се засели в Ароир и до Нево и Ваалмеон;

Napkelet felé is lakik vala a pusztában való bemenetelig, az Eufrátes folyóvíztől fogva; mert az ő barmai Gileád földén igen elszaporodtak.

и на изток се засели чак до пустинята от реката Ефрат насам, защото добитъкът им беше многоброен в галаадската земя.

Saul királynak idejében pedig támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és elhullának *azok* az ő kezeik által, és lakának azoknak sátoraikban, Gileádnak napkelet felé való egész részében.

А в дните на Саул те воюваха против агаряните, които паднаха от ръката им; и те се заселиха в шатрите им по цялата източна страна на Галаад.

A Gád fiai pedig velök szemben a Básán földén laktak Szalkáig.

И синовете на Гад се заселиха срещу тях във васанската земя до Салха:

Jóel vala előljárójok, Sáfám második az után; Johánai és Sáfát Básánban.

Йоил, главата, и Сафам, вторият, и Янай, и Сафат във Васан.

És testvéreik, családjaik szerint *ezek:* Mikáel, Mésullám, Séba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, heten.

И братята им според бащините им домове: Михаил и Месулам, и Сева, и Йорай, и Яхан, и Зия, и Евер, седем.

Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Jároáh fia, ki Gileád fia, ki Mikáel fia, ki Jésisai fia, ki Jahadó fia, ki Búz fia.

Тези бяха синовете на Авихаил, сина на Урия, син на Ярой, син на Галаад, син на Михаил, син на Есисай, син на Ядо, син на Вуз.

*És* Ahi, a Gúni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje.

Ахий, синът на Авдиил, син на Гуний, беше глава на бащиния им дом.

*Ezek* Gileádban, Básánban és az ezekhez tartozó mezővárosokban laktak, és Sáronnak minden legelőjén, határaikig.

Те се заселиха в Галаад, във Васан и в селата му, и във всичките пасища около Сарон до краищата им.

Kik mindnyájan megszámláltatának Jótámnak, a Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, az Izráel királyának idejében.

Всички тези бяха записани в дните на юдовия цар Йотам и в дните на израилевия цар Еровоам.

A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erős paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak;

Синовете на Рувим и гадците, и половината манасиево племе, силните мъже, които носеха щит и меч и опъваха лък и бяха обучени на бой, бяха четиридесет и четири хиляди седемстотин и шестдесет души, които излизаха на война.

Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.

И те воюваха против агаряните, против Етур и Нафис и Нодав.

És győzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és ő meghallgatá őket, mert ő benne bíztak.

И им се помогна против тях и агаряните бяха предадени в ръцете им заедно с всички, които бяха с тях; защото в битката те извикаха към Бога и Той ги послуша, понеже се бяха уповали на Него.

És elvivék az ő barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.

И плениха добитъка им: камилите им — петдесет хиляди, двеста и петдесет хиляди глави дребен добитък и две хиляди магарета, също и сто хиляди човешки души.

A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentől vala az a harcz; és azok helyén lakának a fogságig.

Защото мнозина паднаха убити, понеже боят беше от Бога. И те живяха на мястото им до отвеждането в плен.

A Manasse nemzetsége felének fiai pedig *azon* a földön laktak, *a mely* Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig *terjedt,* *mert* igen megsokasodtak vala.

А синовете на половината манасиево племе се заселиха в земята от Васан до Ваал-Ермон и Санир и планината Ермон; те бяха многобройни.

És ezek voltak az ő atyjok háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erős férfiak, híres férfiak, a kik az ő atyjok háznépe között fők voltak.

И това са главите на бащините им домове: Ефер и Есий, и Елиил, и Азрил, и Еремия, и Одуя, и Ядиил, силни и храбри мъже, именити мъже, глави на бащините си домове.

Vétkezének pedig az ő atyjoknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, a kiket az Isten szemök elől elpusztított.

Но те постъпваха невярно спрямо Бога на бащите си и блудстваха след боговете на народите на земята, които Бог беше изтребил пред тях.

Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli királynak szívét és Tiglát-Pilésernek, az assiriai királynak szívét, és fogva elvivé őket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé őket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán folyóvizéhez mind e mai napig.

Тогава Израилевият Бог подбуди духа на асирийския цар Фул и духа на асирийския цар Теглат-Феласар и той ги плени — рувимците и гадците и половината от манасиевото племе — и ги отведе в Ала, в Авор, в Ара и до реката Гозан, където са и до днес.