Lamentations 3

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
أَنَا هُوَ الرَّجُلُ الَّذِي رأَى مَذَلَّةً بِقَضِيبِ سَخَطِهِ.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
قَادَنِي وَسَيَّرَنِي فِي الظَّلاَمِ وَلاَ نُورَ.
Bizony ellenem fordult, *ellenem* fordítja kezét minden nap.
حَقًّا إِنَّهُ يَعُودُ وَيَرُدُّ عَلَيَّ يَدَهُ الْيَوْمَ كُلَّهُ.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
أَبْلَى لَحْمِي وَجِلْدِي. كَسَّرَ عِظَامِي.
*Erősséget* épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
بَنَى عَلَيَّ وَأَحَاطَنِي بِعَلْقَمٍ وَمَشَقَّةٍ.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
أَسْكَنَنِي فِي ظُلُمَاتٍ كَمَوْتَى الْقِدَمِ.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
سَيَّجَ عَلَيَّ فَلاَ أَسْتَطِيعُ الْخُرُوجَ. ثَقَّلَ سِلْسِلَتِي.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
أَيْضًا حِينَ أَصْرُخُ وَأَسْتَغِيثُ يَصُدُّ صَلاَتِي.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
سَيَّجَ طُرُقِي بِحِجَارَةٍ مَنْحُوتَةٍ. قَلَبَ سُبُلِي.
Ólálkodó medve ő nékem *és* lesben álló oroszlán.
هُوَ لِي دُبٌّ كَامِنٌ، أَسَدٌ فِي مَخَابِىءَ.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
مَيَّلَ طُرُقِي وَمَزَّقَنِي. جَعَلَنِي خَرَابًا.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
مَدَّ قَوْسَهُ وَنَصَبَنِي كَغَرَضٍ لِلسَّهْمِ.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
أَدْخَلَ فِي كُلْيَتَيَّ نِبَالَ جُعْبَتِهِ.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
صِرْتُ ضُحْكَةً لِكُلِّ شَعْبِي، وَأُغْنِيَةً لَهُمُ الْيَوْمَ كُلَّهُ.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
أَشْبَعَنِي مَرَائِرَ وَأَرْوَانِي أَفْسَنْتِينًا،
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
وَجَرَشَ بِالْحَصَى أَسْنَانِي. كَبَسَنِي بِالرَّمَادِ.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
وَقَدْ أَبْعَدْتَ عَنِ السَّلاَمِ نَفْسِي. نَسِيتُ الْخَيْرَ.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
وَقُلْتُ: «بَادَتْ ثِقَتِي وَرَجَائِي مِنَ الرَّبِّ».
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
ذِكْرُ مَذَلَّتِي وَتَيَهَانِي أَفْسَنْتِينٌ وَعَلْقَمٌ.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
ذِكْرًا تَذْكُرُ نَفْسِي وَتَنْحَنِي فِيَّ.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
أُرَدِّدُ هذَا فِي قَلْبِي، مِنْ أَجْلِ ذلِكَ أَرْجُو:
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
إِنَّهُ مِنْ إِحْسَانَاتِ الرَّبِّ أَنَّنَا لَمْ نَفْنَ، لأَنَّ مَرَاحِمَهُ لاَ تَزُولُ.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
هِيَ جَدِيدَةٌ فِي كُلِّ صَبَاحٍ. كَثِيرَةٌ أَمَانَتُكَ.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
نَصِيبِي هُوَ الرَّبُّ، قَالَتْ نَفْسِي، مِنْ أَجْلِ ذلِكَ أَرْجُوهُ.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
طَيِّبٌ هُوَ الرَّبُّ لِلَّذِينَ يَتَرَجَّوْنَهُ، لِلنَّفْسِ الَّتِي تَطْلُبُهُ.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
جَيِّدٌ أَنْ يَنْتَظِرَ الإِنْسَانُ وَيَتَوَقَّعَ بِسُكُوتٍ خَلاَصَ الرَّبِّ.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
جَيِّدٌ لِلرَّجُلِ أَنْ يَحْمِلَ النِّيرَ فِي صِبَاهُ.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
يَجْلِسُ وَحْدَهُ وَيَسْكُتُ، لأَنَّهُ قَدْ وَضَعَهُ عَلَيْهِ.
Porba teszi száját, *mondván:* Talán van *még* reménység?
يَجْعَلُ فِي التُّرَابِ فَمَهُ لَعَلَّهُ يُوجَدُ رَجَاءٌ.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
يُعْطِي خَدَّهُ لِضَارِبِهِ. يَشْبَعُ عَارًا.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
لأَنَّ السَّيِّدَ لاَ يَرْفُضُ إِلَى الأَبَدِ.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
فَإِنَّهُ وَلَوْ أَحْزَنَ يَرْحَمُ حَسَبَ كَثْرَةِ مَرَاحِمِهِ.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
لأَنَّهُ لاَ يُذِلُّ مِنْ قَلْبِهِ، وَلاَ يُحْزِنُ بَنِي الإِنْسَانِ.
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
أَنْ يَدُوسَ أَحَدٌ تَحْتَ رِجْلَيْهِ كُلَّ أَسْرَى الأَرْضِ،
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
أَنْ يُحَرِّفَ حَقَّ الرَّجُلِ أَمَامَ وَجْهِ الْعَلِيِّ،
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
أَنْ يَقْلِبَ الإِنْسَانَ فِي دَعْوَاهُ. السَّيِّدُ لاَ يَرَى!
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
مَنْ ذَا الَّذِي يَقُولُ فَيَكُونَ وَالرَّبُّ لَمْ يَأْمُرْ؟
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
مِنْ فَمِ الْعَلِيِّ أَلاَ تَخْرُجُ الشُّرُورُ وَالْخَيْرُ؟
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért *bűnhődik.*
لِمَاذَا يَشْتَكِي الإِنْسَانُ الْحَيُّ، الرَّجُلُ مِنْ قِصَاصِ خَطَايَاهُ؟
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
لِنَفْحَصْ طُرُقَنَا وَنَمْتَحِنْهَا وَنَرْجعْ إِلَى الرَّبِّ.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
لِنَرْفَعْ قُلُوبَنَا وَأَيْدِيَنَا إِلَى اللهِ فِي السَّمَاوَاتِ:
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
«نَحْنُ أَذْنَبْنَا وَعَصَيْنَا. أَنْتَ لَمْ تَغْفِرْ.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
الْتَحَفْتَ بِالْغَضَبِ وَطَرَدْتَنَا. قَتَلْتَ وَلَمْ تَشْفِقْ.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
الْتَحَفْتَ بِالسَّحَابِ حَتَّى لاَ تَنْفُذَ الصَّلاَةُ.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
جَعَلْتَنَا وَسَخًا وَكَرْهًا فِي وَسَطِ الشُّعُوبِ.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
فَتَحَ كُلُّ أَعْدَائِنَا أَفْوَاهَهُمْ عَلَيْنَا.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
صَارَ عَلَيْنَا خَوْفٌ وَرُعْبٌ، هَلاَكٌ وَسَحْقٌ».
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
سَكَبَتْ عَيْنَايَ يَنَابِيعَ مَاءٍ عَلَى سَحْقِ بِنْتِ شَعْبِي.
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
عَيْنِي تَسْكُبُ وَلاَ تَكُفُّ بِلاَ انْقِطَاعٍ
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
حَتَّى يُشْرِفَ وَيَنْظُرَ الرَّبُّ مِنَ السَّمَاءِ.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
عَيْنِي تُؤَثِّرُ فِي نَفْسِي لأَجْلِ كُلِّ بَنَاتِ مَدِينَتِي.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
قَدِ اصْطَادَتْنِي أَعْدَائِي كَعُصْفُورٍ بِلاَ سَبَبٍ.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
قَرَضُوا فِي الْجُبِّ حَيَاتِي وَأَلْقَوْا عَلَيَّ حِجَارَةً.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
طَفَتِ الْمِيَاهُ فَوْقَ رَأْسِي. قُلْتُ: «قَدْ قُرِضْتُ!».
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
دَعَوْتُ بِاسْمِكَ يَا رَبُّ مِنَ الْجُبِّ الأَسْفَلِ.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
لِصَوْتِي سَمِعْتَ: «لاَ تَسْتُرْ أُذُنَكَ عَنْ زَفْرَتِي، عَنْ صِيَاحِي».
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
دَنَوْتَ يَوْمَ دَعَوْتُكَ. قُلْتَ: «لاَ تَخَفْ!».
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
خَاصَمْتَ يَا سَيِّدُ خُصُومَاتِ نَفْسِي. فَكَكْتَ حَيَاتِي.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
رَأَيْتَ يَا رَبُّ ظُلْمِي. أَقِمْ دَعْوَايَ.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
رَأَيْتَ كُلَّ نَقْمَتِهِمْ، كُلَّ أَفْكَارِهِمْ عَلَيَّ.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
سَمِعْتَ تَعْيِيرَهُمْ يَا رَبُّ، كُلَّ أَفْكَارِهِمْ عَلَيَّ.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
كَلاَمُ مُقَاوِمِيَّ وَمُؤَامَرَتُهُمْ عَلَيَّ الْيَوْمَ كُلَّهُ.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
اُنْظُرْ إِلَى جُلُوسِهِمْ وَوُقُوفِهِمْ، أَنَا أُغْنِيَتُهُمْ!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
رُدَّ لَهُمْ جَزَاءً يَا رَبُّ حَسَبَ عَمَلِ أَيَادِيهِمْ.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
أَعْطِهِمْ غِشَاوَةَ قَلْبٍ، لَعْنَتَكَ لَهُمْ.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
اِتْبَعْ بِالْغَضَبِ وَأَهْلِكْهُمْ مِنْ تَحْتِ سَمَاوَاتِ الرَّبِّ.