Psalms 94

Herra Jumala, jonka kostot ovat, Jumala, jonka kostot ovat, selkiästi itses näytä.

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Korota sinuas, maailman tuomari: maksa ylpeille, mitä he ansainneet ovat.

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Herra, kuinka kauvan pitää jumalattomain, kuinka kauvan pitää jumalattomain riemuitseman?

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Tiuskuman ja puhuman niin ylpiästi, ja kaikki pahantekiät niin kerskaaman?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Herra, he polkevat alas sinun kansas, ja sinun perimistäs he vaivaavat.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Lesket ja muukalaiset he tappavat, ja orvot he kuolettavat,

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Ja sanovat: ei Herra sitä näe, ja Jakobin Jumala ei sitä tottele.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Ymmärtäkäät siis, te hullut kansan seassa! ja, te tyhmät, koska te taitaviksi tulette?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Joka korvan on istuttanut, eikö hän kuule? eli joka silmän loi, eikö hän näe?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Joka pakanoita kurittaa, eikö hän rankaise, joka ihmisille opettaa tiedon?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Mutta Herra tietää ihmisten ajatukset, että ne turhat ovat.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Autuas on se, jota sinä, Herra, kuritat, ja opetat sinun laistas,

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Että hänellä kärsivällisyys olis, koska vastoin käy, siihenasti kuin jumalattomalle hauta valmistetaan.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Sillä ei Herra heitä kansaansa pois, eli hylkää perimistänsä.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

Sillä oikeuden pitää sittekin oikeuden oleman, ja kaikki hurskaat sydämet sitä seuraavat.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Kuka seisoo minun kanssani pahoja vastaan? kuka astuu minun tyköni pahointekiöitä vastaan?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Ellei Herra minua auttaisi, niin minun sieluni makais lähes hiljaisuudessa.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Minä sanoin: minun jalkani on horjunut, vaan sinun armos, Herra, minun tukesi.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Minulla oli paljo surua sydämessäni; mutta sinun lohdutukses ilahutti minun sieluni.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Etpäs mielisty koskaan tosin vahingolliseen istuimeen, joka lain häijysti opettaa.

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

He kokoovat joukkonsa vanhurskaan sielua vastaan, ja tuomitsevat viattoman veren kadotukseen,

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Mutta Herra on minun varjelukseni: minun Jumalani on minun uskallukseni turva,

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Ja hän kostaa heidän vääryytensä, ja hukuttaa heitä heidän pahuutensa tähden: Herra, meidän Jumalamme, hukuttaa heitä.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.