Psalms 89

Etanin sen Esrahilaisen opetus. Minä veisaan Herran armoja ijankaikkisesti, ja ilmoitan sinun totuuttas suullani suvusta sukuun,
Az Ezrahita Ethán tanítása.
Ja sanon: ijankaikkinen armo käy ylös: sinä pidät uskollisesti totuutes taivaissa.
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Minä olen liiton tehnyt valittuini kanssa: minä olen vannonut Davidille palvelialleni:
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, *mondván:*
Hamaan ijankaikkisuuteen vahvistan minä sinun siemenes, ja rakennan sinun istuimes suvusta sukuun, Sela!
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
Ja taivaat pitää ylistämän, Herra, sinun ihmeitäs, niin myös totuuttas pyhäin seurakunnassa.
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
Sillä kuka taidetaan pilvissä verrattaa Herraan? ja kuka on Herran kaltainen jumalain lasten seassa?
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
Jumala on sangen väkevä pyhäinsä kokouksissa, ja ihmeellinen kaikkein seassa, jotka ovat hänen ympärillänsä.
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, *s ki* olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
Herra Jumala Zebaot, kuka on niinkuin sinä, väkevä Jumala? ja sinun totuutes on sinun ympärilläs.
Igen rettenetes Isten *ő* a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
Sinä vallitset pauhaavaisen meren: sinä hillitset paisuvaiset aallot.
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
Sinä lyöt Rahabin kuoliaaksi: sinä hajoitat vihollises urhoollisella käsivarrellas.
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
Taivaat ovat sinun, maa myös on sinun: sinä olet perustanut maan piirin, ja mitä siinä on.
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
Pohjan ja etelän olet sinä luonut: Tabor ja Hermon kiittävät sinun nimeäs.
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
Sinulla on voimallinen käsivarsi: väkevä on sinun kätes, ja korkia on oikia kätes.
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
Vanhurskaus ja tuomio on istuimes vahvistus: armo ja totuus ovat sinun kasvois edessä.
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Autuas on se kansa, joka ihastua taitaa: Herra, heidän pitää vaeltaman sinun kasvois valkeudessa.
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
Heidän pitää iloitseman joka päivä sinun nimestäs, ja sinun vanhurskaudessas kunnialliset oleman.
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
Sillä sinä olet heidän väkevyytensä kerskaus, ja sinun armos kautta nostat sinä ylös meidän sarvemme.
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Sillä Herra on meidän kilpemme, ja pyhä Israelissa on meidän kuninkaamme.
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Silloin sinä puhuit näyissä pyhilles ja sanoit: minä olen sankarin herättänyt auttamaan: minä olen korottanut valitun kansasta.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Minä olen löytänyt palveliani Davidin: minä olen hänen voidellut pyhällä öljylläni.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
Minun käteni tukee häntä, ja minun käsivarteni vahvistaa häntä.
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
Ei pidä viholliset häntä voittaman, ja väärät ei pidä häntä sulloman.
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
Vaan minä lyön hänen vihollisensa hänen edestänsä; ja niitä, jotka häntä vihaavat, tahdon minä vaivata.
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
Mutta minun totuuteni ja armoni pitää hänen tykönänsä oleman, ja hänen sarvensa pitää minun nimeeni nostettaman ylös.
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
Minä asetan hänen kätensä mereen, ja hänen oikian kätensä virtoihin.
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
Näin hänen pitää minun kutsuman: sinä olet minun Isäni, Jumalani ja turvani, joka minua auttaa.
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
Ja minä asetan hänen esikoiseksi, kaikkein korkeimmaksi kuningasten seassa maan päällä.
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
Minä pidän hänelle armoni tähteellä ijankaikkisesti, ja minun liittoni pitää hänelle vahva oleman.
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt *és* felebbvalóvá a föld királyainál.
Minä annan hänelle ijankaikkisen siemenen, ja vahvistan hänen istuimensa niinkauvan kuin taivaat pysyvät.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos *marad* ő vele.
Mutta jos hänen lapsensa minun lakini hylkäävät, ja ei vaella minun oikeudessani,
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
Jos he minun säätyni turmelevat, ja ei minun käskyjäni pidä;
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Niin minä heidän syntinsä vitsalla rankaisen, ja heidän pahat tekonsa haavoilla.
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Mutta armoani en minä hänestä käännä pois, enkä salli totuuteni vilpistellä.
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
En minä riko liittoani, ja mitä minun suustani käynyt on, en minä muuta.
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Minä olen vihdoin vannonut pyhyyteni kautta: en minä Davidille valehtele.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Hänen siemenensä on oleva ijankaikkisesti, ja hänen istuimensa minun edessäni niinkuin aurinko.
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Ja niinkuin kuu, vahvistetaan se ijankaikkisesti, ja on vahvana niinkuin todistus pilvissä, Sela!
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
Vaan nyt sinä syökset ja heität pois, ja vihastut voidellulles.
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
Sinä särjet palvelias liiton, ja tallaat hänen kruununsa maahan.
De te *mégis* elvetetted és megútáltad *őt,* és megharagudtál a te felkentedre.
Sinä rikot hänen muurinsa, ja annat hänen linnansa särjettää.
Felbontottad a te szolgáddal *kötött* szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
Häntä raatelevat kaikki ohitsekäyväiset: hän on tullut läsnäolevaisillensa nauruksi.
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
Sinä korotat hänen vihollistensa oikian käden, ja ilahutat kaikki hänen vainollisensa.
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Hänen miekkansa voiman olet sinä myös ottanut pois, ja et salli hänen voittaa sodassa,
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
Sinä hävitit hänen puhtautensa, ja annoit hänen istuimensa kaatua maahan.
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Sinä lyhennät hänen nuoruutensa ajat, ja peität hänen häpiällä, Sela!
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Herra, kuinka kauvan sinä sinus niin salaat? ja annat hirmuisuutes palaa niinkuin tulen?
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
Muista, kuinka lyhyt minun elämäni on: miksis tahdoit kaikki ihmiset hukkaan luoda?
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, *és* ég a te haragod, mint a tűz?
Kuka elää, ja ei näe kuolemaa? kuka sielunsa tuonelan käsistä pelastaa? Sela!
Emlékezzél meg rólam: mily *rövid* az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Herra, kussa ovat sinun entiset armos, jotkas Davidille vannonut olet totuudessas?
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált *s* megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
Muista, Herra, palveliais pilkkaa, jonka minä kannan helmassani, kaikista niin monista kansoista,
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
Joilla, Herra, vihollises pilkkaavat, joilla he pilkkaavat voideltus askelia.
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek *gyalázatját* hordozom keblemben,
Kiitetty olkoon Herra ijankaikkisesti, amen! ja amen!
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. * (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. *