Psalms 78

Asaphin opetus. Kuule, kansani, minun lakini: kallistakaat korvanne minun suuni sanoihin.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Minä avaan suuni sananlaskuun, ja vanhat tapaukset mainitsen,

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Jotka me kuulleet olemme ja tiedämme, ja meidän isämme meille jutelleet ovat,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Ettemme sitä salaisi heidän lapsiltansa, jälkeentulevaiselta sukukunnalta, julistain Herran kiitoksia, ja hänen voimaansa ja ihmeitänsä, jotka hän on tehnyt.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Hän sääsi todistuksen Jakobissa, ja antoi lain Israelissa, jonka hän käski meidän isäimme opettaa lapsillensa,

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Että vastatulevaiset oppisivat, ja lapset, jotka vielä syntyvät: kuin he kasvavat, että hekin myös ilmoittaisivat lapsillensa;

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Että he panisivat toivonsa Jumalaan ja ei unohtaisi Jumalan tekoja, vaan pitäisivät hänen käskynsä,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Ja ei olisi niinkuin heidän isänsä, vastahakoinen ja kankia suku, joka ei vahvistanut sydäntänsä, ja heidän henkensä ei riippunut uskollisesti Jumalassa;

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Niinkuin Ephraimin lapset, sota-aseilla varustetut joutsimiehet, pakenivat sodan ajalla.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Ei he pitäneet Jumalan liittoa, ja ei vaeltaneet hänen laissansa.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Ja he unohtivat hänen tekonsa ja ihmeensä, jotka hän heille osottanut oli.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Heidän isäinsä edessä teki hän ihmeitä, Egyptin maassa, Zoanin kedolla.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Hän halkasi meren ja vei heitä sen lävitse, ja asetti vedet niinkuin roukkion.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Ja hän talutti heitä yli päivää pilvellä, yli yötä tulen valolla.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Hän halkasi kalliot korvessa, ja juotti heitä vedellä yltäkyllä.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Ja hän laski ojat vuotamaan kalliosta, niin että vedet siitä vuosivat niinkuin virrat.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Ja vielä he sittenkin syntiä tekivät häntä vastaan, ja vihoittivat korkeimman korvessa.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

He kiusasivat Jumalaa sydämessänsä, anoen ruokaa sielullensa.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

He puhuivat Jumalaa vastaan ja sanoivat: voineeko Jumala valmistaa pöydän korvessa?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Katso, kyllä tosin hän kallioon löi, ja vedet vuosivat, ja ojat juoksivat; mutta voineeko hän myös leipää antaa, eli kansallensa lihaa toimittaa?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Kuin Herra sen kuuli, vihastui hän: ja tuli sytytettiin Jakobissa, ja julmuus tuli Israelin päälle,

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Ettei he uskoneet Jumalan päälle, ja ei uskaltaneet hänen apuunsa.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Ja hän käski pilviä ylhäältä, ja avasi taivaan ovet,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Ja antoi sataa heille mannaa syödäksensä, ja antoi heille taivaan leipää.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

He söivät väkeväin leipää: hän lähetti heille kyllä ruokaa ravinnoksi.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Hän antoi itätuulen puhaltaa taivaan alla, ja väkevyydellänsä kehoitti hän etelätuulen,

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Ja antoi sataa, niinkuin tomua, lihaa heille, ja lintuja niinkuin santaa meressä,

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Ja salli langeta keskelle heidän leiriänsä, joka paikassa kuin he asuivat.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Niin he söivät ja yltäkyllä ravittiin: ja hän antoi heille heidän himonsa,

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Kuin ei he vielä lakanneet himoitsemasta, ja ruoka oli vielä heidän suussansa,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Tuli Jumalan viha heidän päällensä, ja tappoi jaloimmat heidän seastansa, ja parahimmat Israelissa hän maahan löi.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Mutta vielä sittenkin kaikissa näissä he syntiä tekivät ja ei uskoneet hänen ihmeitänsä.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Sentähden lopetti hän heidän päivänsä turhuudessa, ja heidän vuotensa kiiruhtain.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Kuin hän heitä tappoi, etsivät he häntä: ja he palasivat ja tulivat varhain Jumalan tykö,

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Ja muistelivat, että Jumala on heidän turvansa, ja Jumala korkein heidän lunastajansa.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Ja he puhuivat hänelle ulkokullaisesti suullansa, ja valehtelivat hänelle kielellänsä.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Mutta heidän sydämensä ei ollut oikia hänen puoleensa, ja ei he pitäneet uskollisesti hänen liittoansa.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Mutta hän oli armollinen, ja antoi pahat teot anteeksi, ja ei hukuttanut heitä; ja hän käänsi pois usein vihansa, ettei hän laskenut kaikkea vihaansa menemään.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Sillä hän muisti heidän lihaksi, tuuleksi, joka menee pois ja ei palaja.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Kuinka usein he vihoittivat hänen korvessa ja kehoittivat hänen erämaassa?

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Ja he kiusasivat taas Jumalaa joka aika, ja laittivat pyhää Israelissa.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Ei he muistaneet hänen kättänsä sinä päivänä, jona hän lunasti heitä vihollisista:

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Niinkuin hän oli merkkinsä Egyptissä tehnyt, ja ihmeensä Zoanin kedolla,

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Koska hän heidän virtansa vereksi muutti, ettei he ojistansa taitaneet juoda:

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Koska hän turilaat heidän sekaansa lähetti, jotka heitä söivät, ja sammakot, jotka heitä hukuttivat;

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Ja antoi heidän tulonsa ruohomadoille, ja heidän työnsä heinäsirkoille;

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Koska hän rakeilla heidän viinapuunsa löi, ja heidän metsäfikunansa jääkivillä;

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Koska hän löi heidän karjansa rakeilla, ja heidän laumansa pitkäisen tulella;

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Hän lähetti heidän päällensä vihansa, närkästyksen, julmuuden ja ahdistuksen, pahain enkelien lähettämisellä;

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Hän päästi vihansa heidän sekaansa, ja ei päästänyt heidän sielujansa kuolemasta, ja heidän eläimensä rutolla kuoletti;

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Koska hän kaikki esikoiset löi Egyptissä, ensimäiset perilliset Hamin majoissa,

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Ja antoi kansansa vaeltaa niinkuin lampaat, ja vei heidät niinkuin lauman korvessa,

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Ja saatti heitä turvallisesti, ettei he peljänneet; vaan heidän vihollisensa peitti meri.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Ja hän vei heitä pyhänsä rajoihin, tämän vuoren tykö, jonka hänen oikia kätensä saanut oli.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Ja hän ajoi pois heidän edestänsä pakanat, ja jakoi heille perimisen arvalla: ja niiden majoissa antoi hän Israelin sukukunnat asua.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Mutta he kiusasivat ja vihoittivat korkian Jumalan, ja ei pitäneet hänen todistuksiansa.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Vaan he palasivat takaperin ja petollisesti luopuivat pois niinkuin heidän isänsäkin: poikkesivat pois niinkuin hellinnyt joutsi.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Ja he vihoittivat hänen korkeuksillansa ja kehoittivat häntä epäjumalainsa kuvilla.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Ja kuin Jumala sen kuuli, niin hän närkästyi, ja hylkäsi kovin Israelin,

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Niin että hän luopui asuinsiastansa Silossa, siitä majasta, jonka hän ihmisten sekaan asetti,

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Ja antoi heidän voimansa vankeuteen, ja heidän kauneutensa vihollisten käsiin.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Ja hän hylkäsi kansansa miekan alle, ja närkästyi perimistänsä vastaan.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Heidän parhaat nuorukaisensa kulutti tuli, ja heidän neitseensä ei tulleet häävirsillä kunnioitetuksi.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Heidän pappinsa kaatuivat miekalla; ja heidän leskensä ei itkeneet,

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Ja Herra heräsi niinkuin joku makaavainen, niinkuin joku väkevä luihkaaja viinan juomisesta,

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Ja löi vihollistansa perävieriin, ja pani ijankaikkisen häpiän heidän päällensä,

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Ja heitti Josephin majan pois, ja ei valinnut Ephraimin sukukuntaa.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Vaan hän valitsi Juudan sukukunnan, Zionin vuoren, jota hän rakasti,

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Ja rakensi pyhänsä korkialle, niinkuin ijankaikkisesti pysyväisen maan,

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Ja valitsi palveliansa Davidin, ja otti hänen lammashuoneesta.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Imettävistä lampaista haki hän hänen, että hän hänen kanssansa Jakobin kaitsis, ja Israelin hänen perimisensä.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Ja hän kaitsi heitä kaikella sydämensä vakuudella, ja hallitsi heitä kaikella ahkeruudella.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.