Psalms 50

Asaphin Psalmi. Herra, väkevä Jumala, puhuu, ja kutsuu maailman hamasta auringon koitosta niin laskemiseen asti.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Zionista antaa Jumala täydellisen kirkkauden paistaa.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Meidän Jumalamme tulee, ja ei vaikene: kuluttavainen tuli käy hänen edellänsä, ja hänen ympärillänsä väkevä ilma.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Hän kutsuu taivaat ylhäältä ja maan, tuomitaksensa kansaansa.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Kootkaat minulle minun pyhäni, jotka liitostani enemmän pitävät kuin uhrista.

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

Ja taivaat pitää hänen vanhurskauttansa ilmoittaman; sillä Jumala on tuomari, Sela!

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Kuule, kansani! minä tahdon puhua, ja sinun seassas, Israel, todistaa: minä Jumala olen sinun Jumalas,

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Uhreistas en minä sinua nuhtele; sillä sinun polttouhris ovat alati minun edessäni.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

En minä ota härkiä sinun huoneestas, enkä kauriita navetastas;

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Sillä kaikki metsän eläimet ovat minun, ja eläimet vuorilla tuhansin.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Minä tunnen kaikki linnut vuorten päällä, ja metsän pedot ovat minun edessäni.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Jos minä isoon, en minä sitä sano sinulle; sillä maan piiri on minun, ja kaikki mitä siinä on.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Luuletkos minun syövän härjän lihaa? ja kauristen verta juovan?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Uhraa Jumalalle kiitosuhri, ja maksa Ylimmäiselle lupaukses;

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Ja avukses huuda minua hädässäs, niin minä tahdon auttaa sinua, ja sinun pitää kunnioittaman minua.

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Mutta jumalattomalle sanoo Jumala: miksi sinä ilmoitat minun säätyjäni? ja otat minun liittoni suulles?

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Ettäs kuritusta vihaat, ja heität minun sanani taakses.

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Koskas varkaan näet, niin sinä juokset hänen kanssansa, ja pidät yhtä huorintekiäin kanssa.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Sinun suus sallit sinä pahaa puhua, ja kieles saattaa petosta matkaan.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Sinä istut ja puhut veljeäs vastaan, äitis poikaa sinä pilkkaat.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Näitä teet, ja minä olen vaiti; niin sinä luulet, että minä olen sinun kaltaises; mutta minä nuhtelen sinua ja asetan näitä silmäis eteen.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Ymmärtäkäät siis näitä te, jotka Jumalan unhotatte; etten minä tempaisi joskus pois, ja ei olisi vapahtajaa.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Joka kiitosta uhraa, se ylistää minua, ja siinä on se tie, että minä osoitan hänelle Jumalan autuuden.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.