Psalms 2

Miksi pakanat kiukuitsevat, ja kansat turhia ajattelevat?
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Maan kuninkaat hankitsevat itseänsä, ja päämiehet keskenänsä neuvoa pitävät Herraa ja hänen voideltuansa vastaan.
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Katkaiskaamme heidän siteensä, ja heittäkäämme meistä pois heidän köytensä.
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Mutta joka taivaissa asuu, nauraa heitä: Herra pilkkaa heitä.
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Kerran hän puhuu heille vihoissansa, ja hirmuisuudessansa peljättää heitä.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Mutta minä asetin kuninkaani Zioniin, pyhälle vuorelleni.
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Minä tahdon saarnata senkaltaisesta säädystä, josta Herra minulle sanoi: Sinä olet minun poikani, tänäpänä minä sinun synnytin.
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Ano minulta, niin minä annan pakanat perinnökses ja maailman ääret omakses.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Sinun pitää särkemän heitä rautaisella valtikalla, ja niinkuin savisen astian heitä murentaman.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Nyt te kuninkaat, siis ymmärtäkäät, ja te maan tuomarit, antakaat teitänne kurittaa.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Palvelkaat Herraa pelvossa, ja iloitkaat vavistuksessa.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Antakaat suuta pojalle, ettei hän vihastuisi, ja te hukkuisitte tiellä; sillä hänen vihansa syttyy pian. Mutta autuaat ovat kaikki ne, jotka häneen uskaltavat.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!