Psalms 18

Edelläveisaajalle, Davidin Herran palvelian Psalmi, joka Herralle nämät veisun sanat puhui sinä päivänä, jona Herra hänen vapahti kaikkein vihollistensa käsistä ja Saulin käsistä. Ja hän sanoi: minä rakastan sydämestäni sinua, Herra, minun voimani.

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

Herra, minun kallioni, minun linnani ja minun vapahtajani; minun Jumalani on minun vahani, johon minä turvaan: minun kilpeni, ja minun autuuteni sarvi, ja minun varjelukseni.

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

Minä kiitän ja avukseni huudan Herraa, niin minä vapahdetaan vihollisistani.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Sillä kuoleman siteet olivat käärineet minun ympäri, ja Belialin ojat peljättivät minun.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Helvetin siteet kietoivat minun: kuoleman paulat ennättivät minun.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

Ahdistuksessani minä avukseni huudan Herraa, ja minun Jumalani tykö minä huudan: niin hän kuulee ääneni templistänsä, ja minun huutoni hänen edessänsä tulee hänen korviinsa.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

Maa liikkui ja vapisi, ja vuorten perustukset liikkuivat: he värisivät, koska hän vihastui.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Savu suitsi hänen sieraimistansa ja kuluttava tuli hänen suustansa, niin että hiilet siitä syttyivät.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Hän notkisti taivaat ja astui alas, ja synkiä pimeys oli hänen jalkainsa alla.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Hän astui Kerubimin päälle ja lensi, ja hän lensi tuulen sulkain päällä.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

Hän pani pimeyden majansa ympärille, ja mustat paksut pilvet, jossa hän lymyssä oli.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

Kirkkaudesta hänen edessänsä hajosivat pilvet rakeilla ja leimauksilla.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Ja Herra jylisti taivaissa, Ylimmäinen antoi pauhinansa, rakeilla ja leimauksilla.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Hän ampui nuolensa ja hajoitti heitä: hän iski kovat leimaukset, ja peljätti heitä,

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Ja niin ilmestyivät vetten kuljut, ja maan perustukset ilmaantuivat, Herra, sinun kovasta nuhtelemisestas ja sinun sieraimies hengen puhalluksesta.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

Hän lähetti korkeudesta ja otti minun, ja veti minun ulos suurista vesistä.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Hän vapahti minun voimallisista vihollisistani, jotka minua väkevämmät olivat.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

Ne ennättivät minun tuskapäivänäni; mutta Herra tuli minun turvakseni.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Ja hän vei minun lakialle: hän tempasi minun ulos; sillä hän mielistyi minuun.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

Herra maksoi minulle minun vanhurskauteni jälkeen: hän antoi minulle kätteni puhtauden jälkeen.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Sillä minä pidän Herran tiet, ja en ole Jumalaani vastaan.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

Sillä kaikki hänen oikeutensa ovat silmäini edessä, ja hänen käskyjänsä en minä tyköäni hylkää.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

Vaan olen vakaa hänen edessänsä ja vältän vääryyttä.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

Sentähden Herra kostaa minulle vanhurskauteni perästä, kätteni puhtauden jälkeen, silmäinsä edessä.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

Pyhäin kanssa sinä pyhä olet, ja toimellisten kanssa toimellinen.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

Puhdasten kanssa sinä puhdas olet, ja nurjain kanssa sinä nurja olet.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

Sillä sinä vapahdat ahdistetun kansan, ja korkiat silmät sinä alennat.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

Sillä minun kynttiläni sinä valaiset; Herra minun Jumalani valaisee minun pimeyteni.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Sillä sinun kauttas minä sotaväen murran, ja minun Jumalassani karkaan muurin ylitse.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Jumalan tie on täydellinen. Herran puheet tulella koetellut: hän on kaikkein kilpi, jotka häneen uskaltavat.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Sillä kuka on Jumala, paitsi Herraa? ja kuka on kallio, paitsi Jumalaamme?

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

Jumala vyöttää minun voimalla, ja panee minun tieni viattomaksi.

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Hän tekee jalkani niinkuin peurain jalat, ja asettaa minun korkeudelle.

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

Hän opettaa käteni sotimaan, ja käsivarteni vaskijoutsea vetämään.

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

Ja sinä annoit minulle autuutes kilven, ja sinun oikia kätes vahvistaa minun: ja koskas minun alennat, niin sinä teet minun suureksi.

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

Sinä levitit minun askeleeni minun allani, ettei minun kantapääni livistyneet.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Minä ajan vihollisiani takaa ja käsitän heitä, ja en palaja, ennenkuin minä heidät hukutan.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Minä runtelen heitä, ettei he taida nousta: heidän täytyy kaatua jalkaini alla.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Sinä valmistat minun voimalla sotaan: sinä taivutat minun alleni ne, jotka nousevat minua vastaan.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Sinä annat minulle viholliseni kaulan, ja minä kadotan vainoojani.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

He huutavat, vaan ei ole auttajaa: Herran tykö, mutta ei hän vastaa heitä.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

Minä survon heitä niinkuin maan tomun tuulen edessä, ja heitän pois niinkuin loan kaduilta.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

Sinä pelastat minua riitaisesta kansasta: sinä asetat minun pakanain pääksi; se kansa, jota en minä tuntenut, palvelee minua.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

Se kuultelee minua kuuliaisilla korvilla: muukalaiset lapset kieltävät minun.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

Muukalaiset lapset vaipuvat ja vapisevat siteissänsä.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Herra elää, ja kiitetty olkoon minun kallioni, ja minun autuuteni Jumala olkoon ylistetty!

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

Jumala, joka minulle koston antaa, ja vaatii kansat minun alleni;

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Joka minua auttaa vihollisistani: sinä korotat myös minun niistä, jotka karkaavat minua vastaan: sinä pelastat minua väkivaltaisesta miehestä.

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

Sentähden minä kiitän sinua, Herra, pakanain seassa, ja veisaan nimelles kiitoksen,

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Joka suuren autuuden kuninkaallensa osoittaa, ja tekee hyvästi voidellullensa, Davidille, ja hänen siemenellensä ijankaikkisesti.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *