Psalms 130

Veisu korkeimmassa Kuorissa. Syvyydessä minä huudan sinua, Herra.
Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Herra, kuule minun ääneni: vaarinottakaan korvas rukousteni äänestä.
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
Jos sinä, Herra, soimaat syntiä: Herra, kuka siis pysyy?
Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Sillä sinun tykönäs on anteeksi antamus, että sinua peljättäisiin.
Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Minä odotan Herraa: sieluni odottaa, ja minä toivon hänen sanansa päälle.
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Sieluni vartioitsee Herraa huomenvartiosta toiseen huomenvartioon asti.
*Várja* lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Israel toivokaan Herran päälle; sillä Herralla on armo, ja runsas lunastus hänellä.
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Ja hän lunastaa Israelin kaikista synneistänsä.
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.