Psalms 122

Davidin veisu korkeimmassa Kuorissa. Minä iloitsen niistä, jotka minulle sanovat: että me menemme Herran huoneeseen,

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ja että meidän jalkamme pitää seisoman sinun porteissas, Jerusalem.

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Jerusalem on rakennettu kaupungiksi, johon on tuleminen kokoon,

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Että sukukunnat astuisivat sinne ylös, Herran sukukunnat, Israelille todistukseksi, kiittämään Herran nimeä.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Sillä siellä ovat istuimet rakennetut tuomittaa, Davidin huoneen istuimet.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Toivottakaat Jerusalemille rauhaa: he menestyköön, jotka sinua rakastavat!

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Rauha olkoon sinun muureis sisällä, ja onni sinun huoneissas!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Minun veljieni ja ystäväini tähden minä toivotan nyt sinulle rauhaa!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Herran meidän Jumalamme huoneen tähden etsin minä sinun parastas.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!