Psalms 109

Davidin Psalmi, edelläveisaajalle. Jumala, minun kiitokseni, älä vaikene.

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Sillä he ovat jumalattoman ja pettäväisen suunsa avanneet minua vastaan: he puhuvat minun kanssani viekkaalla kielellä,

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Ja myrkyllisillä sanoilla ovat he minun piirittäneet, ja sotivat minua vastaan ilman syytä.

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Että minä heitä rakastan, ovat he minua vastaan; mutta minä rukoilen.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

He osoittavat minulle pahaa hyvän edestä ja vihaa rakkauden edestä.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

Aseta jumalattomat hänen päällensä, ja perkele seisokaan hänen oikialla kädellänsä.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Koska hän tuomitaan, niin lähtekään siitä ulos jumalattomana, ja hänen rukouksensa olkoon synti.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

Olkoon hänen päivänsä harvat, ja hänen virkansa ottakoon toinen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Hänen lapsensa olkoon orvot, ja hänen emäntänsä leski.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

Käykään hänen lapsensa kulkiana, ja kerjätkään, ja etsikään elatuksensa köyhyydessänsä.

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*

Kaikki mitä hänellä on, korkorahainen ottakoon, ja muukalaiset repikään hänen hyvyytensä.

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Älköön kenkään hänelle hyvää tehkö, eikä yksikään armahtako hänen orpojansa.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

Hänen sukunsa olkoon hävitetty: heidän nimensä olkoon toisessa polvessa pyyhitty pois.

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Hänen isäinsä pahat teot tulkaan muistoksi Herran edessä, ja hänen äitinsä synti ei pidä pyyhittämän pois.

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

Olkoon ne alati Herran kasvoin edessä, ja hukkukoon heidän muistonsa maan päältä,

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Ettei hänellä ensinkään laupiutta ollut, vaan vainosi raadollista ja köyhää, ja murheellista tappaaksensa.

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Ja hän tahtoi kirousta, sen myös pitää hänelle tuleman: ei hän tahtonut siunausta, sen pitää myös hänestä kauvas erkaneman.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

Ja hän puki kirouksen päällensä niinkuin paitansa ja se meni hänen sisällyksiinsä niinkuin vesi, ja hänen luihinsa niinkuin öljy.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Se olkoon hänelle niinkuin vaate, jolla hän itsensä verhottaa, ja niinkuin vyö, jolla hän aina itsensä vyöttää.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Aivan näin tapahtukoon heille Herralta, jotka ovat minua vastaan, ja puhuvat pahoin minun sieluani vastaan.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

Mutta sinä, Herra, Herra, tee minun kanssani sinun nimes tähden; sillä sinun armos on hyvä, pelasta minua.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Sillä minä olen köyhä ja raadollinen: minun sydämeni on särjetty minussa.

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Minä menen pois niinkuin varjo, koska se kulkee pois, ja pudistetaan ulos niinkuin kaskaat.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Minun polveni ovat heikoksi tulleet paastosta, ja minun lihani on laihtunut lihavuudesta.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Ja minun täytyy olla heidän pilkkansa: koska he minun näkevät, niin he päätänsä pudistavat.

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Auta minua, Herra minun Jumalani: auta minua sinun armos perästä,

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Että he tuntisivat sen sinun kädekses, ja että sinä Herra sen teet.

Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Koska he sadattavat, niin siunaa sinä: koska he karkaavat minua vastaan, niin tulkoon he häpiään, mutta sinun palvelias iloitkaan.

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Olkoon minun vainolliseni häväistyksellä puetut, ja olkoon häpiällänsä verhotetut niinkuin hameella.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Minä kiitän suuresti Herraa suullani, ja ylistän häntä monen seassa.

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

Sillä hän seisoo köyhän oikialla kädellä, auttamassa häntä niistä, jotka hänen sieluansa tuomitsevat.

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.